ZSZU–57–2

Története

A II. világháborút követően a ZSU-57-2 volt a Vörös Hadsereg első jelentős mennyiségben alkalmazott önjáró légvédelmi lövege. A típus alvázát a T-54 közepes harckocsiból alakították ki, viszont a páncélzatát mérsékelték. Nagyméretű tornya felülről nyitott volt. Mivel a páncélzat csökkent, a fajlagos teljesítmény nőtt. A hatótávolságát megnövelték két pótlólagosan beszerelt üzemanyagtartály segítségével. Ez jókora hatótávolságot és jó mozgékonyságot biztosított a járműnek. A típus tűzgyorsasága 70 lövés/perc körül mozgott, az üres lőszerhüvelyeket pedig a torony hátsó részében lévő drótkosárba juttatták egy szállítószalag segítségével. A típust a Varsói Szerződés államai mellett exportálták Észak-Afrikába, Közel-Keletre és Vietnámba is. A szír erők nagy számban alkalmazták 1982-ben a libanoni összecsapásokban az izraeliek ellen.

Műszaki adatok

• Gyártó: Szovjetunió
• Személyzet: 6 fő
• Tömeg: 28 100 kg
• Méretek: hosszúság 8,48 m; szélesség 3,27 m; magasság: 2,75 m
• Hatótávolság: 420 km
• Páncélzat: 15 mm
• Fegyverzet: egy 57 mm iker légvédelmi gépágyú
• Motor: egy 520 LE (388 kW) teljesítményű V-54 típusú dízelmotor
• Teljesítmény: maximális sebessége úton 50 km/h

Források, jegyzetek

• Philip Trewhitt: Páncélozott Harcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, ISBN 963 8009 99 3
• Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.