„Leopold Joseph von Daun” változatai közötti eltérés

Az [[1758]]-as hadjáratokban Daun manővezerő taktikával szívósan és hatékonyan állt ellen Nagy Frigyes erőszakos támadásainak, ugyanakkor fölös óvatossága miatt sok alkalmat elmulasztott, amikor jelentős porosz erőket semmisíthetett volna meg. Daun és Laudon tábornagyok a császári haderővel Kelet-Szászországba vonultak. [[1758]]. [[október 14.|október 14-én]] Laudon kezdeményezésére [[Hochkirch]]-nél ([[Bautzen]] közelében) Laudon kezdeményezésére rajtaütéssel megtámadták és szétverték Nagy Frigyes összpontosított táborát, két porosz tábornok is elesett a csatában. A császáriak jelentős győzelme nyomán Frigyes feladta a [[morvaország]]i [[Olomouc|Olmütz]] (ma: [[Olomouc]], [[Csehország]]) ostromát és kivonult [[Csehország]]ból. Ennek örömére [[október 15.|október 15-én]] [[Schönbrunn]]ban ünnepélyes hálaadó misét ''(Te Deum)'' celebráltak, az ünnepi köszöntő beszédet [[Pietro Metastasio]] udvari költő (1698–1782) írta. [[november 20.|November 20-án]] a [[maxeni csata|maxeni csatában]] fogságba ejtették [[Friedrich August von Finck]] porosz tábornok {{formatnum:11000}} főnyi hadtestét. Daun azonban, szokásos óvatossága és fontolgatása következtében nem aknázta ki kellőképpen ezt a győzelmet. Tervbe vette [[Drezda|Drezdát]] rajtaütésszerű elfoglalását, de látva a Schmettau tábornok, városparancsnok által megtett védelmi intézkedéseket, lemondott erről.

 

 

[[1760]]-ban Daun megerősített táborba vonult [[Pirna|Pirnában]]. Laudon elfoglalta Glatz erődjét, de [[augusztus 15.|augusztus 15-én]] súlyos vereséget szevedett a poroszoktól [[Legnica|Liegnitz]]-nél (ma: [[Legnica]], Nyugat-[[Lengyelország]]). Laudon ezért a csatavesztésért nyíltan Daun főhadparancsnokot és vezérkari főnökét, [[Franz Moritz von Lacy|Lacy]]t hibáztatta, akik féltékenységből cserbenhagyták őt. A határozott stratégiai döntéseket sürgető Laudon ellenségeskedése az óvatos, kitérő taktikát folytató Daun-nal és Lacy-val szemben az egész háború során fennmaradt.