„Lucrinói-tó” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
20. sor:
| települések =
}}
A '''Lucrinói-tó''' ([[latin nyelv]]en: ''Lucrinus Lacus'') egy tó [[Olaszország]] [[Campania]] régiójában, az [[Avernói-tó]]tól északra. A [[Pozzuoli-öböl]]től mindössze egy kis földnyelv választotta el, amelyen egykoron a Via Herculanea [[rómaiak|római]] út haladt keresztül. A legendák szerint ezt az utat [[Héraklész]] építette. Később Marcus Vespasianus Agrippa római generális parancsára az utat elbontották és a tavat kikötővé alakították át. Ugyanekkor egy csatorna is épült, mely összekötötte az [[Avernói-tó]]val.
 
A [[Pozzuoli-öböl]]től mindössze egy kis földnyelv választotta el, amelyen egykoron a Via Herculanea [[rómaiak|római]] út haladt keresztül. A legendák szerint ezt az utat [[Héraklész]] építette. Később Marcus Vespasianus Agrippa római generális parancsára az utat elbontották és a tavat kikötővé alakították át. Ugyanekkor egy csatorna is épült, mely összekötötte az [[Avernói-tó]]val.
A mai tó mérete (olasz nyelven "maricello" azaz ''kis tenger'') mérete jelentősen lecsökken a [[Monte Nuovo]] [[vulkán]]i kúpjának [[1538]]-as kiemelkedését követően. Az egykori földnyelv maradványai napjainkban csak a víz alatt láthatók. A római időkben halászok laktak partjain illetve jelentős kagylótenyészetnek adott helyet, mely napjainkban is híres és melyet i. e. 100 körül alapított Sergius Orata. A Lucrinói-tó partja a [[Baiae]]-ban nyaraló [[rómaiak]] egyik kedvenc kirándulóhelye volt. A tó keleti partján állt [[Cicero]] villája, amely [[1538]]-ban víz alá került.
 
A mai tó mérete (olasz nyelven "maricello"„maricello” azaz ''kis tenger'') mérete jelentősen lecsökken a [[Monte Nuovo]] [[vulkán]]i kúpjának [[1538]]-as kiemelkedését követően. Az egykori földnyelv maradványai napjainkban csak a víz alatt láthatók. A római időkben halászok laktak partjain illetve jelentős kagylótenyészetnek adott helyet, mely napjainkban is híres és melyet i. e. 100 körül alapított Sergius Orata. A Lucrinói-tó partja a [[Baiae1922]]-banben nyaralóa [[rómaiak]] egyikfenekén kedvenckénes kirándulóhelyeforrások volt.törtek Afel és keletia partján állthalállománya [[Cicero]]elpusztult villája,a amelyforrások [[1538]]-banmérgező víz alá kerültanyagától.
 
A római időkben halászok laktak partjain illetve jelentős osztrigatenyészetnek adott helyet, amely napjainkban is híres és melyet i. e. 100 körül alapított Sergius Orata. E vállalkozása mérhetetlen haszonnal járt, állítólag innen származik a tó neve is („lucrum” [[latin]]ul haszon).
 
A Lucrinói-tó partja a [[Baiae]]-ban nyaraló [[rómaiak]] egyik kedvenc kirándulóhelye volt. A tó keleti partján állt [[Cicero]] villája, amely [[1538]]-ban víz alá került. A legendák szerint a villa kertjében egyik nap meleg vizű forrás tört fel, amelyet szembetegségek gyógyítására használtak. Augustus császárságának kezdetén a tó — a tengerrel összekötve — hadikkötő lett, neve ''Portus Julius'' volt. Ekkor kobozták el a villát, a katonaság számára.
 
A tó partján ma strandfürdők épületei, nyári vendéglők és nyaralók sorakoznak.
 
==Források==