„Mándi Andor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Mándi Andor''' (Budapest, 1891. szeptember 23. – Budapest, 1972. augusztus 21.) Kossuth-díjas gépészmérnök, a legszerényebb Ganz-gyári...” |
kiegészítés |
||
10. sor:
Az egyenáramú gépeknél a [[kommutáció]]s feltételekből levezette a gép teljesítményének [[arányosság]]át a [[forgórész]] [[átmérő]]jével, ami abban az időben még nem volt közismert.
Mándí Andornak nagy, de nem eléggé ismert szerep jutott a magyar vasút-villamosítás fejlesztésében is. Az első négy - utóbb általánosan Kandóról elnevezett - [[fázisváltó]]s mozdony tervezésénél, 1929-ben megbízást kapott a [[főmotor]] felülvizsgálatára. Ennek során két olyan változtatást is ajánlott, amelyet Kandó elfogadott. Egy évtized múlva az újabb kísérleti „[[Radony]]” mozdonyokat a korábbi egyetlen nagy [[vontatómotor]] helyett tengelyenként egy-egy [[fogaskerék-hajtás]]ú motorral kellett elkészíteni. Ehhez periódusváltóra volt szükség, amelyeket külön motor hajtott. A [[rövidrezárt forgórész]]ű vontatómotorok indítási problémáját Mándi már a tervezésnél megoldotta. (Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy másfél évtizeddel később az [[Oerlikon]] gyárban még nem jöttek rá!) A II. világháború után ugyancsak Mándi szabadalma szerint alkalmaztak csúszógyűrűs vontatómotorokat és fázisváltóval kapcsolt periódusváltót a Ganz-Kandó mozdonyokban. Sajnálatos tény, hogy mindezek mellett ez a gyártmány életének egy nagyon nehéz odőszakát okozta.
Mándi gépszerkesztői tevékenységének talán legismertebb területe a [[turbógenerátor]] gyártásához kapcsolódik. Bláthy halála után - a [[II. világháború]] okozta anyagbeszerzési nehézségek miatt - felmerült az igény , hogy a párhuzamos hornyú, nagy üzembiztonságú forgórész-szerkezetet továbbfejlesszék. Mándi találmánya a [[kereszttekercs]]es forgórész -megtartva a korábbi [[konstrukció]] előnyeit- lehetővé tette hazai anyag felhasználása mellett a teljesítményhatár 50 MW-ra történő emelését.
1944-ben ismét a történelem sodrába került: az üldöztetések elől kénytelen volt bújkálni, ebben a gyári munkatársai segítették. (Az 1950-es években Ő igyekezett segítséget nyújtani a kitelepítésre ítélt, szerencsétlen sorsú munkatársak számára.)
==A háború után==
A kialakult új politikai helyzet nem kedvezett a nagypolgári családból származott, a gyárban korábban is vezető beosztásban dolgozó Mándinak. Mellőzésének számos jele volt. Az általánosan ismert tudományos munkássága ellenére az 1950-es évek elején nem kapta meg a tudományok doktora címet, meg kellett elégednie a [[kandidátus]]i fokozattal.A címet végül 1958-ban ítélték oda számára, de akadémikussá választása mindvégig akadályokba ütközött. Tudományos vonalon történt mellőzését sokan máig a Mándí és Ratkovszky 1945-től kezdődő elhidegülő viszonyára vezetik vissza.
Állami kitüntetése ugyanakkor [[Kossuth-díj]].
==A BoCo ügy==
Ezekre az évekre esik a [[periódusváltó]]s villamos mozdony gyártása körüli huzavona. Alapvető baj volt, hogy a felső irányítás ezt a mozdonyt egyszerű múdosításnak fogta fel, nem látta azokat a jelentős eltéréseket, ami miatt új típusként kellett volna kezelni. Így rövid határidőket szabtak, nem volt elegendő idő a kísérleti próbákra, gyártás közben próbálták a hibákat korrigálni. Tetézte a bajokat az anyaghiány, a gyártási pontatlanságok, a gyártási idő elhúzódása, amiért Mándit tették felelőssé. Végül a mozdony korszerűtlenné vált, nem tudta felvenni a versenyt a külföldön kifejlesztett [[egyenirányító]]s mozdonyokkal.
Mándi származása, neveltetése miatt nem volt az új rend elkötelezettje, de tudomásul vette azt, műszaki kérdésekben azonban nem ismert megalkuvást. Várható volt, hogy a Ganz akkori vezetésével eőbb-utóbb [[konfliktushelyzet]]be kerül. Ez [[1959]]-ben oda vezetett, hogy csak az [[Egyesült Villamosgépgyár]]ba történő áthelyezésével tudta elkerülni nyugdíjazását. Itt [[műszaki tanácsadó]]ként főleg nagyobb zárt motorok melegeddési viszonyaival foglalkozott, és ezzel kapcsolatosak utolsó tanulmányai is.
A Műegyetemen előadásaihoz készült „Nagy villamos gépek” című jegyzetének két kiadása is megjelent. Ezek átdolgozott formában bekerültek [[Liska József]] professzor „Villamos gépek” könyvsorozatának 3. kötetébe is. 1969-ben átfogó tanulmánya jelent meg „Hőálló szigetelőanyagok adta lehetőségek a villamos gépgyártásban” címmel.
80. születésnapja alkalmából a [[Magyar Elektrotechnikai Egyesület]] [[tiszteletbeli]] [[díszelnök]]évé választotta.
==Forrás==
*Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005)
[[Kategória:Magyar gépészmérnökök]]
[[Kategória:Magyar villamosmérnökök]]
[[Kategória:Kossuth-díjasok]]
| |||