„Száz év magány” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: eu:Bakardadeko ehun urte; kozmetikai változtatások
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a előről, előröl, előlről, előlröl-->elölről kézi vezérlésű javítása.
43. sor:
Pilar Ternera a Buendíák egymást követő nemzedékeinek ágyasa; Amarantha, akinek hervadó asszonyisága megigézi a kamaszodó fiúkat: Aureliano és Pilar Ternera fiát, Aureliano Josét, aki nagynénje illatát és kutató ujjainak édességét keresi a kaszárnya körül járó, szerelmüket kínálgató fonnyadt nőkben, és a két ikertestvért, Második José Arcadiót és Másdik Aurelianót, akik addig cserélgetik nevüket, amíg saját maguk is belezavarodnak, s nem tudják, melyikük kicsoda. Így eshet meg először a család történetében, hogy a név nem határozza meg viselője jellemét és sorsát. Melchiades kamrájában az ötvösszerszámok fölé görnyedő Második José Aureliano egyszer csak kitör magányából, és a szép Petra Cotes oldalán átadja magát a tombolajátéknak és mulatságnak. Második José Arcadio viszont visszahúzódik a kakasai közé, a világtól elvonultan készíti fel állatait a viadalokra, és ugyanolyan képtelen ábrándokat kerget, mint valaha a városalapító José Arcadio B. Meg akarja szervezni a hajózást a Macondo mellett csobogó folyócskán, és vasútról álmodik. A Petra Cotes mellett gyarapodó Második Aureliano pénzeli vállalkozásait. De a nagyszabású tervekből csak egy hajónyi örömlányra futja, akik némi színt visznek a mindennapokba.
Közben véget ért a polgárháború, és Aureliano B. ezredes visszatért kis kamrájába, ahol tucatszám gyártja a kis aranyhalakat, melyeket azonban nem ad el: amint kész van 25 darab, beolvasztja azokat, és előrölelölről kezdi az aranyhalkészítést. Egyre kevésbé figyel a külső világra, se az ikrek bolondozásai, se az időközben hajadonná serdült Szép Remedios nyugtalanító szépségét nem veszi észre; a különc módra viselkedő, a házban meztelenül járó-kelő lány szent együgyűségét mély bölcsességnek tartja. Ebben az időben rendezik azt a véres karnevált, amikor az ünnepi zűrzavarban több tucat férfi és nő hal meg a katonák sortüzétől, mert Buendía ezredes párthívei újabb polgárháborút akarnak kirobbantani. Ekkor ismeri meg Második Aureliano Fernanda del Carpiót, akit szívós és kitartó munkával feleségévé tesz. Fernanda új szokásokat honosít meg a B.-házban: az ágyékánál lyukas hálóingben fogadja férjét minden este, aranybilibe végzi a dolgát, és szertartásos, fagyos hangulatú értekezletekre gyűjti össze a család tagjait. Második Aureliano ettől a fagyos előkelőségtől menekül Petra Coteshez, aki megbocsát neki és visszafogadja.
Aureliano B. ezredes 17 fia eljön Macondóba, és néhányan a településen maradnak. Tennivágyás és vállalkozó kedv hatja át őket. Aureliano Triste vasutat épít, és a falu hamarosan bádogtetős barakktáborrá változik. Megjelennek az új idők csodái: a villanyvilágítás, a mozi és a gramofon; a környező vidékeken egy észak-amerikai társaság banánültetvényeket hoz létre. A gringók önkényessége felbőszíti Aureliano B. ezredest, s fenygetőzni kezd, hogy a fiaival együtt kiűzi a betolakodókat. De a banántársaság által bérelt bérgyilkosok megölnek 16 Aurelianót; arról a hamukeresztről ismerik meg őket, amelyet valamikor Macondo papja rajzolt letörölhetetlenül a homlokukra. (A 17. Aureliano a sivatagba menekült, ahol indián felmenőinek hála egy törzs befogadta.)