„Szergej Ioszifovics Jutkevics” változatai közötti eltérés

1921-től a [[Mejerhold| Vszevolod Mejerhold]] vezetése alatt álló Állami rendezői műhely hallgatója volt, emellett – [[Eizenstein]]nel közösen – egy színház számára színpadképeket tervezett.

A filmhez is díszlettervezőként került, de hamarosan asszisztens is lett. Első, még némafilmes rendezéseit a formanyelvi kísérletezés és a politikai agitáció jellemzi. Munkás környezetben játszódó (immár hangos) filmjei közül kiemelkedik a realista elemekben bővelkedő ''Ellenterv'' (1932), (társrendező [[Ermler| Fridrich Ermler]], zenéjét [[Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics| Dmitrij Sosztakovics]] szerezte). Témája: egy óriásturbina határidő előtti elkészítéséért folytatott küzdelem.

A háború idején – több neves játékfilm-rendezőhöz hasonlóan – Jutkevics dokumentumfilmeket készített, de közben két vígjátékot is rendezett: [[Hašek| Jaroslav Hašek]] közismert hőse, [[Svejk]] történeteit alakította át az aktuális háború követelményeinek megfelelően.

Az [[1950-es évek]] elején számos jelentős szovjet rendező vett részt a központilag irányított hősiesség-kultusz terjesztésében, idealizált történelmi hősök ábrázolásában. Jutkevics előbb Przsevalszkij, a nagy orosz utazó életéről készített filmet, de sikerültebb az [[Albánia|albán]] szabadsághős, hadvezér harcait bemutató, ''[[Kasztrióta György|Szkander bég]],'' mely az [[1954-es cannes-i filmfesztivál]]on [[A Cannes-i Fesztivál díjai#Nemzetközi díj|nemzetközi díjat]] nyert. Két év múlva, ugyancsak Cannes-ban, [[William Shakespeare|Shakespeare]] tragédiájának adaptációja, az ''Othello,'', [[Szergej Bondarcsuk|Bondarcsuk]] főszereplésével a [[Legjobb rendezés díja (Cannes-i Fesztivál)|legjobb rendezés díját]] nyerte el.

Késői filmjeiben – a Lenin-filmekben és két, [[Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij| Majakovszkij]] által ihletett ún. kollázs-filmben – a formai útkeresés és egy oldottabb ideologikus látásmód összhangját igyekezett megteremteni.