„Jeszenák János” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Kép:Jeszenák János.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Jeszenák János báró]]
'''Jeszenák János''' báró ([[Pozsony]], [[1800]] január 22. - [[Budapest|Pest]], [[1849]] október 10.) főispán, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] vértanúja, [[evangélikus]] [[egyházkerületi felügyelő]], [[Esterházy János]] dédapja.
 
==Élete==
 
'''Jeszenák (IV.) János''' báró [[1800]] január 22-én született Pozsonyban. Családja a [[Pozsony vármegye]]i [[Somorja]] mellett fekvő [[Királyfia]] helységből írta előnevét, ahol még az [[1800]]-as években is voltak birtokai. Apja (III.) János, az evangélikus egyház felügyelője volt, [[1808]]-ban könyveit és "földabrosz" gyűjteményét a [[Magyar Nemzeti Múzeum|nemzeti múzeum]]nak adományozta. Egy Lujza nevű huga volt. (született 1803), aki gróf [[Teleki Sámuel|Teleki Samu]]hoz ment férjhez.
 
Jeszenák János felesége gróf Forgách Alojzia volt (született 1810-ben). Öt gyermekük született: '''János''' császári- és királyi huszárfőhadnagy lett, '''Sándor''' és '''Béla''' néhány évesen meghalt, így a család fiú ágon kihalt. Leányai: '''Lujza''' (Draskóczi Gyuláné) és '''Gizella''' voltak. Gizella Esterházy István gróffal (1822-1899) kötött házasságot, aki a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc | szabadságharc]] alatt honvéd kapitányként szolgált, majd országgyűlési képviselő és végül Pozsony megye főispánja (1875-1889) lett. E családi ág révén Jeszenák János dédunokája a magyar mártír politikus [[Esterházy János]].<ref> [http://www.ersekujvar.sk/modules.php?name=News&file=print&sid=41 Jeszenszky Géza emlékbeszéde]</ref>
==Élete==
[[Kép:Jeszenák János síremléke.jpg|bélyegkép|jobbra|120px|Jeszenák János síremléke]]
 
Iskoláit Pozsonyban végezte, majd két éves külhoni utazásra indult: [[Olaszország]]ba, [[Franciaország]]ba és [[Anglia|Angliába]] is ellátogatott. [[London]]i tartózkodása során, [[1821]]. július 19-én részt vett [[IV. György]] király koronázásán herceg [[Esterházy Pál Antal]] nagykövet, későbbi magyar külügyminiszter kíséretében.<ref> Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 240. o.</ref>
'''Jeszenák (IV.) János''' báró [[1800]] január 22-én született Pozsonyban.
 
Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, [[1822]]-ben [[Nyitra vármegye|Nyitrán]] átvette apja [[Szénás|szenicze]]i birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt. Részt vett a Nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott. Felfogása alapvetően [[Széchenyi István]] gondolataihoz állt közel, sőt levelezésben is állt a gróffal.<ref> Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 240. o.</ref>
Családja a [[Pozsony vármegye]]i [[Somorja]] mellett fekvő [[Királyfia]] helységből írta előnevét, ahol még az [[1800]]-as években is voltak birtokai.
 
A nyitrai evangélikus [[egyházmegye|esperesség]] főfelügyelője, majd [[1841]]-től gróf Zay Károly helyében az evangélikus és iskolák Dunán inneni [[Egyházkerület]] felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be. A [[reformkor]] jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, itt többek között támogatta Széchenyi gondolatát a [[Buda]] és [[Pest]] között építendő hídról, vagy a rendek javaslatát a [[Nemzeti Múzeum]] új épületéről, majd felkarolta a [[Védegylet (reformkor) | Védegylet]] ügyét is. [[1839]]/[[1840]]-ben került közelebbi ismerettségbe [[Batthyány Lajos]] gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel.<ref> Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 241. o.</ref>
Apja (III.) János, az evangélikus egyház felügyelője volt, [[1808]]-ban könyveit és "földabrosz" gyüjteményét a [[Magyar Nemzeti Múzeum|nemzeti múzeum]]nak adományozta.
 
[[1848]]-ban, mint megbízható reformellenzékit [[Szemere Bertalan]] belügyminiszter javaslatára [[Nyitra vármegye]] főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a [[Felvidék|felvidéki]] felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848. szeptemberi [[szlovák]] felkelést: szeptember 26-án [[Szenice | Szenicénél]], majd szeptember 28-án [[Ótura]] és [[Miava]] között a mozgósított [[nemzetőr]]ök és a 34. (Porosz herceg) gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre.<ref> Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 143-144. o.</ref>
Egy Lujza nevű huga volt. (Született 1803), ki gróf [[Teleki Sámuel|Teleki Samu]]hoz ment férjhez.
 
{{Idézet3|''Azon intézkedései kormánybiztos úrnak, melyek Lipótvár parancsnokát a magyar birodalmi zászló kitűzésére kényeszerítették, az Országos Honvédelmi Bizottmány részéről szívesen és teljesen méltányoltatnak.''| Az [[OHB]] köszönő levele<ref>Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 242. o.</ref>|}}
Felesége gróf Forgách Alojzia volt (Született:1810-ben).
 
Ugyancsak Jeszenák tevékenységének köszönhető, hogy [[Lipótvár]] magyar kézen maradt: a hezitáló Karl Bibra ezredessel és az itt állomásozó négy román határőrszázaddal szemben keményen lépett fel, ami 1848. október 16-án a magyar lobogó kitűzéséhez vezetett. A vár így 1849. februárjáig tartotta magát.
Jeszenák Jánosnak öt gyermeke született: '''János''' császári- és királyi huszárfőhadnagy lett, '''Sándor''' és '''Béla''' néhány évesen meghalt, így a család fiú ágon kihalt. Leányai: '''Lujza''' (Draskóczi Gyuláné) és '''Gizella''' voltak.
 
[[Kép:Jeszenák János síremléke.jpg|bélyegkép|jobbra|120px|Jeszenák János síremléke]]
Ezt követően jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaországból betörő [[Balthasar Simunich]] altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a [[nagyszombat]]i ütközetben a magyar seregek döntő vereséget szenvedtek és a cs. kir. altábornagy december 20-án megkezdte Lipótvár ostromát.<ref> Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 182-185. o.</ref> Jeszenák előbb [[Érsekújvár]]ra húzódott vissza, majd 1849. januárjában a [[komáromi erődrendszer | komáromi erődbe]] tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a [[Görgei Artúr]] vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult [[Arad]]ra. Végül az augusztus 13-i [[világosi fegyverletétel | fegyverletétel]] során esett orosz fogságba és a többi magyar politikussal együtt adták át az osztrákoknak.<ref> Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 242. o.</ref>
 
Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, [[1849]]. [[október 10]]-én, kivégezték[[Csány László]] kormánybiztossal együtt végezték ki.
 
== Sírverse ==
 
[[Gyulai Pál]] költő az alábbi verssel emlékezett meg Jeszenák Jánosról [[1869]]-ben:
 
{{idézet 2|''B. Jeszenák János sírkövére''
Szerette hazáját</br>
Szívvel, szóval, tettel,</br>
Védte szabadságát</br>
Híven, becsülettel.</br>
Áldozott, szenvedett.</br>
Jutalmát nem kérte,</br>
S nem küzdhetve többé,</br>
Vérpadon halt érte.<ref>[http://mek.niif.hu/00600/00665/00665.htm Gyulai Pál összes költeménye 1826-1909]</ref>
}}
 
== Idézetek ==
 
Kivégzése előtti utolsó gondolatait Székács József evangélikus lelkész jegyezte fel:<ref>[http://www.ersekujvar.sk/modules.php?name=News&file=print&sid=41 Idézi Jeszenszky Géza emlékbeszédében]</ref>
 
{{idézet 2|''"Én nem magamat sajnálom, hanem Önöket, én szabad leszek, ha kivégeznek, Önökre halálig tartó, 's a hazára örökös rabság vár.''"}}
Iskolái elvégzése után [[Olaszország]]ba, [[Franciaország]]ba és [[Anglia|Angliába]] tett utazásokat. Angliai útján [[IV. György]] király koronázásán herczeg [[Eszterházy család|Eszterházi Ferenc]] kíséretében volt.
 
{{idézet 2|''"Ön hivatva lesz rólam, s végső órámról tanúságot tenni a haza előtt. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem halálom óráján sem bántam meg; hogy egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, melyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött.''"}}
Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, [[1822]]-ben [[Nyitra vármegye|Nyitrán]] átvette apja
[[Szénás|Szenicze]]i birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt.
 
További gondolatai:<ref> Idézi: Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 244. o.</ref>
Részt vett a nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott.
 
{{idézet 2|''"Egyébiránt én azon hitben halok meg, hogy a haza sorsa jobbra fordul, mert Európában fel kell a lelkiismeretnek ébrednie, s ez a külső nemzeteket kényszeríteni fogja megtenni nemzetünkért azt, mit ezúttal vagy meg nem tehettek, vagy megtenni elmulasztottak.''"}}
A nyitrai evangélikus [[egyházmegye|esperesség]] felügyelője, majd [[1841]]-től gróf Zay Károly helyében a Dunáninneni Evangélikus [[Egyházkerület]] felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be.
 
{{idézet 2|''"Gyermekimnek atyai áldásomat küldöm, s azon kérelmemet, hogy maradjanak meg az erény útján. Ha lehet, alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez; de ha ki nem békölhetnek velök, vonuljanak vissza, s őrizzék meg lelköknek nyugalmát.''"}}
[[1848]]-ban [[Nyitra vármegye]] főispánjává és a [[Felvidék|felvidéki]] felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének vehető, hogy [[Lipótvár]] magyar kézen maradt.
 
== Jegyzetek ==
Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, [[1849]]. [[október 10]]-én kivégezték.
{{források}}
 
==Források==
* Hermann Róbert: Jeszenák János báró. In: Vértanúk könyve. A magyar forradalom és szabadságharc mártírjai 1848-1854. Rubicon könyvek. Bp. 2007. 240-245. oldal
* [[Nagy Iván]]: Magyarország családai (1859)
* Magyar életrajzi lexikon.
* [http://www.ersekujvar.sk/modules.php?name=News&file=print&sid=41 Jeszenszky Géza emlékbeszéde]
* Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete. Korona Kiadó, Bp., 2001
 
[[Kategória:Magyar történelmi személyek]]