[[Kézai Simon]], [[IV. (Kun) László]] ([[1272]]-[[1290]]) udvari papja, történetíró szerint Attila halála után a gót főemberek viszályt szítottak Attila két fia, Aladár és Csaba között, akik végül seregeikkel a mai [[Óbuda]] közelében megütköztek.
{{Idézet|''Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel [[Görögország|Bizánci Birodalom]]ba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezenfelül megmaradt még háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. De annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem [[székelyek]]nek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert [[vér]]ük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. (…) A székelyek pedig híven őrizték az [[erdély]]i határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szittyaországból elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek és [[Erdély]] őrzését a székelyekre bízták.''<ref>Lengyel Dénes: Régi magyar mondák; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1985., 44-45. oldal</ref>
}}
[[Kép:Chronicon Pictum P014 Atilla Aquileiát ostromolja.JPG|350px|thumb|Attila seregei az itáliai [[Aquileia]] városát ostromolják. [[Miniatúra]] a [[Képes Krónika|Képes Krónikában]].]]
