„Maximilian Eugen von Stein” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
+ |
|||
1. sor:
'''Maximilian Eugen Freiherr von Stein''', '''Stein Miksa''', osztrák báró ([[Bécs]], [[1814]]. [[április 13.]] – [[Konstantinápoly]], [[1858]].)
==Származása, tanulmányai==
Osztrák főnemesi családba született. Apja császári és királyi altábornagy volt, aki a [[napóleoni háborúk]]ban megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]]et és vele az osztrák bárói címet. Maximilian Stein a bécsi hadmérnöki akadémián végzett tanulmányai után 1831-ben lépett hadnagyként a császári hadseregbe. A forradalom kitörésekor mérnökkari főszázadosként erődítési igazgató volt a [[pétervárad]]i erődben.
==Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban==
[[1848]] nyarán [[Hrabovszky János]] altábornagy, szlavóniai és szerémségi főhadparancsnok szárnysegéde lett. Részt vett a [[Délvidéki szerb felkelés (1848)|délvidéki harcokban]]. A [[június 12.|június 12-e]]i [[karlócai ütközet]]ben ténylegesen ő irányította a magyar csapatokat [[Ðorđe Stratimirović]] szerb felkelői ellen, miután Kräutner császári ezredes megtagadta a magyar alkotmányhoz hű csapatok további irányítását.<ref>[[Hermann Róbert]]: ''Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái'', Budapest, 2004, ISBN 963-327-367-6, ''A karlócai ütközet'', 59–66. o.</ref> Október 12-én, október 1-től számítandó ranggal őrnaggyá léptették elő és a [[Kiss Ernő]] parancsnoksága alatt álló bánáti hadtest vezérkari főnöke lett. December 15-től előbbi beosztásában alezredesként szolgált.
A Bánság kiürítése után, [[1849]] január 23-tól [[Debrecen]]ben a hadügyminisztérium táborkari osztályának beosztott tisztje lett. Ő volt a debreceni katonai rendőrség vezetője és így a hadifogoly osztrák tisztek felügyelője is. Februárban rövid ideig a [[Délvidék]] kiürítése után Szegeden visszamaradt hadosztály vezérkari főnöke volt, majd március 13-án, március 1-i hatállyal ezredessé léptették elő és [[Vetter Antal]] utódaként a hadügyminisztérium táborkari osztályának főnöke lett. Jó szervezőnek bizonyult, de modora miatt népszerűtlen volt tiszttársai körében. Többször gyanúsították árulással. A [[Habsburg–Lotaringiai-ház]]zal való kiegyezést szorgalmazókkal rokonszenvezett ezért [[Kossuth Lajos]] hamarosan eltávolította Debrecenből.
Április 20-tól a [[Bem József|Bem]] tábornok parancsnoksága alatt álló [[gyulafehérvár]]i ostromsereg parancsnoka lett. Kellő felszerelés és erő hiányában itt nem tudott eredményt elérni. A segesvári csata előtt ostromseregének Nagyszeben felé kellett elterelő támadást végrehajtania, így a csata másnapján, augusztus 1-jén serege [[Szerdahely (Erdély)|Szerdahelyen]] állt. Itt érte Hasford orosz altábornagy hadosztályának nagy erejű támadása, mely csapatait [[Szászsebes]] felé nyomta vissza. Bem augusztus 5-én a Vöröstoronyi-szorosig üzte Hasford hadosztályát és ismételten utasította Steint, hogy csapataival vonuljon Nagyszeben felé. Stein azonban késlekedett és augusztus 6-án a [[nagycsüri ütközet]]ben Bem csapatai döntő vereséget szenvedtek a váratlanul Nagyszeben előtt megjelenő [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüderstől]]. Bem csapatainak maradványai Szászsebesnél egyesültek Stein hadosztályával. [[Augusztus 7.|augusztus 7-én]] Bem átadta az így létrejött mintegy hatezer főnyi seregtest parancsnokságát Steinnek és a fővezérség átvételére a Bánságba indult.<ref>[[Hermann Róbert]]: ''A nyári hadjárat (1849. június-augusztus)'', in: Bona Gábor (szerkesztette): ''A szabadságharc katonai története'', Budapest, 1998, ISBN 963-327-301-3</ref> A visszamaradt csapatokat [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] Szászsebesnél Lüders hadteste szórta szét.
==Emigrációban==
Bem kíséretében [[augusztus 17.|augusztus 17-én]] [[Törökország]]ba menekült. Október 28-án [[Vidin]]ben Kossuth Lajos vezérőrnaggyá léptette elő. Egy közeli török-orosz háború reményében több társához hasonlóan áttért a muszlim hitre és Ferhád pasa néven a török hadsereg tábornoka lett. Gúnyolódó és nyers természete miatt a törökökkel is összeütközésbe került. Meg akarta írni életének törökországi emlékeit és eközben a török közállapotokat is kritikával illette. A török rendőrség elfogta és bíróság elé került. Még az ítélet kihirdetése előtt fogságában hirtelen meghalt, valószínűleg megmérgezték.
==Források
{{források|oszlopok=1}}
{{Bonat|o=297}}
* [[Bona Gábor]]: ''Az 1848-49-es honvédsereg vezetői'' ([[Rubicon]], 1999, 4. szám)
| |||