„Tóth Imre (festő)” változatai közötti eltérés

Tóth Imre abban a Diósgyőr és Miskolc között elhelyezkedő, a M. kir. Vas- és Acélgyárhoz tartozó kolónia („gyarmat”) területén született, amit a gyár munkásai és tisztviselői részére építettek, szolgáltató intézményekkel együtt. Ez lett később a Diósgyőr-Vasgyár városrész. Családja szinte dinasztiát alkotva tevékenykedett a gyárban. Anyai nagyapja, Mühl György, és hét gyermeke is a gyár alkalmazottja volt. Tóth Antal, a művész édesapja ácsmester, főművezető volt a gyárban, aki Biharból érkezett. Mühl György lányát, Júliát vette feleségül, akinek – fiatalon megözvegyülve – már volt egy lánya. A gyártól kapott kicsiny lakásban kezdték közös életüket a III. utcában (a telep azon részén számozott utcanevek vannak), és még két fiuk született, László és Imre. A [[II.második világháború]] idején, a front közeledtével a vasgyári iskoláját falura, [[Sajókaza|Sajókazára]] költöztették. Lakóházuk az egyik bombatámadás során (1944. szeptember 13.) telitalálatot kapott, szerencse, hogy senki nem volt otthon. A család rövidesen a szomszédos IV. utcában kapott lakást. 1945 után Imre már a diósgyőri polgári iskolába járt, aminek későbbi pályája miatt van jelentősége: az iskolában két jelentős egyéniség, Csík Géza és Burány Nándor volt a rajztanára. Jól rajzolt, de ekkor még a gépészet érdekelte, csak azért nem ebben az irányban tanult tovább, mert helyhiány miatt nem vették fel. A miskolci Evangélikus Tanítóképző líceumában érettségizett 1948-ban. Közben érdeklődése eléggé szerteágazó volt, fontosnak tartotta az iskolában folyó zenei képzést, versenyszerűen tőrvívott (később, Budapesten Gerevichék irányításával is).

Felvételizett a [[Magyar Képzőművészeti FőiskolaEgyetem|Budapesti Képzőművészeti Akadémiára]], noha nem túl nagy meggyőződéssel. Tulajdonképpen jóbarátját, Mikó Istvánt kísérte el, ám végül őt vették fel (Mikót csak egy évvel később). A főiskola ideje alatt Dési Huber kollégista volt. Az iskolán [[Burghardt Rezső]] osztályába került, de hamar Bencze László vette át a csoportot. A második év végén a festő szakot választotta, az absztrakt festő Bán Béla osztályában folytatta tanulmányait, ugyanakkor párhuzamosan eljárt mintázást tanulni [[Pátzay Pál]]hoz, akvarellt tanulni Elekffy Jenőhöz, Sinkovics Jenőhöz pedig a sokszorosító grafikát megismerni, anatómiát pedig [[Barcsay Jenő]]től tanult. Közben persze a pénzszerzésre is kellett időt szakítani (például éjszakánkét a filmgyárban), és a kollégium önkormányzatában is tevékenykedett. Iskolatárasai között volt [[Vati József]], [[Szurcsik János]], [[Kokas Ignác]] és mások. A vívással rektori utasításra fel kellett hagynia, végül 1953-ban szerzett festőművész oklevelet, diplomamunkája [[Semmelweis Ignác]]ról készült többfigurás kompozíció volt.