|
"Nagyon élénken emlékszem [[1939]] januárjára, amikor a [[Pupin Laboratóriumok]]ban kezdtem dolgozni, mert a dolgok nagyon gyorsan kezdtek történni. Akkoriban [[Niels Bohr]]nak előadói elkötelezettsége volt a [[Princeton Egyetem]]en, és egy délután [[Willis Lamb]] nagyon izgatottan jött vissza azzal, hogy Bohr nagyszerű híreket szivárogtatott ki. A nagyszerű hír a [[maghasadás]] volt, és a magyarázatnak legalábbis a vázlata. Ezután, még ebben a hónapban, volt Washingtonban egy találkozó, ahol félkomolyan megtárgyaltuk az új felfedezés lehetséges fontosságát, mint a [[nukleáris energiatermelés]] lehetséges forrását.
[[Fájl:Fermi-Szilard Neutronic Reactor - Figure 38.png|jobbra|200px|bélyegkép|AnEgy imagekép from thea Fermi-Szilárd féle "neutronicneutron reactorreaktor" patentszabadalmából.]]
[[1939]] augusztusában [[Szilárd Leó]] megírta és [[Albert Einstein]] aláírta a [[Einstein-Szilárd-levél|híres levelet]], hogy figyelmeztessék [[Franklin D. Roosevelt]] elnököt arra a lehetőségre, hogy a [[náci]]k atombombát építenek. [[Hitler]] [[szeptember 1.|szeptember 1-jei]] [[lengyelország]]i inváziója miatt csak októberre tudták elrendezni a személyes kézbesítést (a sofőr [[Teller Ede]] volt, mert Szilárdnak nem volt jogosítványa). Sikerült Roosevelt aggodalmát annyira felkelteniük, hogy létrehozta az [[Uránbizottságot]] és a [[Columbia Egyetem]]nek megítélte az első atomenergia-alapot 6000 dollár értékben. Mindazonáltal a pénzt a bürokraták – azon félelmeik miatt, hogy a pénzt a külföldiek titkos kutatásokra fordítják – nem utalták át addig, amíg Szilárd nem esedezett Einsteinnek, hogy küldjön még egy levelet Rooseveltnek [[1940]] tavaszán. A pénzt az első [[atomreaktor]]hoz vezető kutatásokra költötték. Ez a [[Chicago Pile-1]] volt, egy nagy atommáglya, ami [[grafit]]téglákból és [[urán]]tüzlőanyagbóltüzelőanyagból épült fel, ami [[1942]]. [[december 2.|december 2-án]] érte el a [[kritikus tömeg]]et. Egy [[squash]]-pályán épült a [[University of Chicago]] [[amerikaifutball]]-stadionja alatt (Stagg Field). Ez a kísérlet mérföldkő volt az energiakutatások terén, és jellemző volt Fermi éleselméjűségére. Minden lépést gondosan megterveztek, minden számítást aprólékosan ő végzett. Amikor az első szabályozott láncreakciót elérték, kódolt telefonüzenet ment a Manhattan Project egyik vezetőjének, [[James Bryant Conant]]nek: 'Az olasz hajós partot ért… A bennszülöttek nagyon barátságosak voltak'. A láncreakciós máglya nemcsak a hasadás tulajdonságainak felbecslésefelbecsülése miatt volt fontos – ami szükséges volt az [[atombomba]] belső működésének megértéséhez –, hanem mert útmutatással szolgálhatott nagyobb reaktorok – mint Hanfordban (Washington állam) – építéséhez, amiket [[plutónium]] tenyésztésére alkalmazhattak a bombákhoz, amikettamiket a [[Trinity test]] során és [[Nagaszaki]]ban használtak fel. Történetesen Fermi és Szilárd reaktorát beillesztették a [[Manhattan terv]]-be.
Fermi [[1944]]-ben lett az Egyesült államok [[honosított állampolgára]].
=== Háború utáni munka ===
Fermi [[1954]]-es az [[APS]]-nél tartott beszédében ezt is mondta, "Nos, ez már [[Pearl harborHarbor]] ideje. Ekkor hagytam el a Columbia Egyetemet, és néhány hónapi Chicago és New York közötti ingázás után végül Chicagoba költöztem, hogy itt folytassam a munkát, és attól kezdve néhány kivétellel a Columbián folyó munka az atomenergia projectprojekt [[izotópszeparálási]] fázisára koncentrált, amit Booth, Dunning és Urey kezdeményezett [[1940]] körül."
Fermiről széles körben úgy tartják, hogy ő volt a [[20. század]] egyetlen fizikusa, aki elméleti és kísérleti téren is kiemelkedett. Az ismert fizikatörténész [[C. P. Snow]] írta róla, hogy "ha Fermi nénánynéhány évvel korábban született volna,, az ember jól el tudná őt képzelni, mint aki felfedezi [[Rutherford]] [[atommag]]ját, utána kifejlesztve a [[Bohr]] hidrogénatom-modelljét. Ha ez túlzásnak hangzik, akkor Fermiről bármi túlzásnak hangzik". Fermi képességei és sikere a lehetséges művészetének dicséretének, veleszületett ügyességének és intelligenciájának volt köszönhető. Nem szerette a bonyolult elméleteket, és bár nagyszerű matematikai képességei voltak, sohasem használta őket, amikor valamit sokkal egyszerűbben is meg lehetett oldani. Híres volt gyors és pontos megoldásairól olyan problémákkal kapcsolatban, amik másokat zavarba ejtettek. Egy ilyen eset történt az első atombombateszt idején [[Új-Mexikó]]ban [[1945]]. [[július 16.|július 16-án]]. Ahogy a [[lökéshullám]] elérte őt, leejtett papírdarabkákat. A távolságot megmérve, amilyen messzire a lökéshullám fújta őket, összehasonlította egy korábban kiszámolt táblázattal, és így megbecsülte a bomba energiáját. 10 kilotonna TNT-t kapott, a mért eredmény 18.6 volt (Rhodes, 674. o.). később ezen módszere, a gyors válaszok megkeresése egy boríték hátoldalán, mint ''Fermi-módszer'' vált ismertté.
[[Fájl:Viaenricofermi.jpg|balra|bélyegkép|Az ''Enrico Fermi'' utca Rómában]]
|
