„Éltes Mátyás” változatai közötti eltérés

 

 

 

Ranschburg iskolájának egyik neves tagja, a Binet-Simon-féle [[intelligencia]]teszt első magyar képviselője és alkalmazója volt.

Éltes Mátyás lefordította az A. Binet és Th. Simon intelligenciamérő eljárását. Erről először 1914-ben a Magyar Gyermektanulmányi Társaság kísérleti szakosztályában számolt be, majd a [[Magyar Pszichológiai Társaság]] 1915 évi ülésén székfoglalójában ismertette a gyermeki intelligencia vizsgálatának részletes eredményeit. Mielőtt a gyengetehetségű gyermekeknél diagnosztikus célra is alkalmazta ezt a módszert, előbb 3-16 éves elemi iskolás (342fő) és 7-17 éves kisegítő iskolás (170fő) gyermekeken próbálta ki. Később még több száz vizsgálattal egészítette ki adatait, és a „magyar gyermeki lélek sajátosságaihoz” alkalmazva a tesztet módosította, a hazai viszonyokra adaptálta. Éltes Mátyás nem esett az intelligenciateszt bűvöletébe. Azt vallotta, hogy sokféle vizsgálat alapján, a környezettel összefüggésben csak a szemlélt egész személyiség figyelembevételével szabad dönteni a gyermek beiskolázásáról.

''A gyógypedagógiai iskola egyik típusa, az alsó fokú oktatási intézményrendszer része''.

A gyógypedagógia történetében elsőként számon tartott önálló, klasszikus kisegítő iskola 1867-ben létesült Drezdában.

Magyarországon a kisegítő iskoláztatás a fejlettebb nyugat- és észak európai országokhoz viszonyítva megkésve, a 20. század fordulóján, 1898-ban kezdődik meg, amikor a Képezhető Hülyék és Gyengeelméjűek Alkotás utcai nevelő és tanintézetében Berkes (Berinza) János igazgató, és Káplán Gyula vezetésével, ideiglenes jelleggel, három, külön tanterv szerint haladó kisegítő, ún. externátusi osztályt indít. Az anyaintézetben az ideiglenes jelleggel működő osztályok száma évről- évre emelkedik, de közülük egy, 1900 októberében a Kazinczy utcai elemi iskolában nyílik meg, mint a Budapesten létesítendő első önálló kisegítő iskola induló osztálya. Az 1904/05. tanévtől már az Éltes Mátyás által vezetett „Budapesti Állami Kisegítő Iskola” értesítője tudósít. Ekkor azonban még a Festetich utcai siketnémaák iskolájában albérlő a már önállósult kisegítő iskola. Hat osztályra fejlesztve, önálló épületben 1907-ben kezdi meg működését a később fogalommá vált Mosonyi utcai Kisegítő Iskola.

A kisegítő iskola létrehozásának előkészítésében részt vevő neves szakemberek: Lendvay Benő, [[Szenes Adolf]], Ákos (Scherer) István, [[Roboz József]], Kelemen Ignác, Éltes (Ellenbach) Mátyás, [[Berkes (Berinza) János]], Skultéty Lajos és Káplán Gyula.

A kisegítő iskola elnevezés az 1985.évi I. számú Oktatási Törvény alapján megszűnt, elsősorban az érintettek megbélyegzésének elkerülése céljából. Ma minden korábbi kisegítő iskola az általános iskola elnevezést viseli.

Az [[értelmi fogyatékos]]ok gyógypedagógiájának alapjait tette le. Ezen a területen tantervelméleti, neveléselméleti, [[didaktika]]i és módszertani kutatásokat végzett.

Éltes Mátyást a gyógypedagógusok ma is nagyra értékelik. Több intézmény vette fel nevét. A [[Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete]] javaslatára a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1992-ben [[Éltes Mátyás-díj]]at alapított a kiemelkedő gyógypedagógiai munka elismeréséül, melyet minden évben a Magyar Kultúra Napján, január 22-én 5 személy kaphat meg.

 

===Gyógypedagógiai munkája===

Éltes Mátyás akkor kapcsolódott a gyógypedagógiai munkába, mikor a hazai kisegítő iskolákban megkezdődött a differenciálódási folyamat.

1898 őszén a Képezhető Hülyék és Gyengeelméjűek Budapesti Országos (magyar királyi) Nevelő- és Tanintézetéhez tanárgyakornokká nevezték ki.

Tanfolyamon, - mely az értelmi fogyatékosok oktatását élethivatásul választó elemi iskolai tanítók kiképzésére hivatott- oklevelet szerzett: „Hülyék és gyengeelméjűek oktatására képesítő oklevél”.

1902-ben gyógypedagógiai tanítói diplomát szerzett.

Éltes Mátyás (közmegítélés szerint) a századfordulóra már rendelkezett mindazzal a tudással, amit az értelmi fogyatékosokról és nevelésükről a századfordulón tudni lehetett.

Ekkor már kapcsolatba került olyan nagy nevekkel, mint [[Ranschburg Pál]], [[Sarbó Artúr]], [[Vértes O. József]], Nagy László. Tapasztalatokkal a háta mögött és az új hatások, melyek munkássága során értek teljesen megváltoztatták szemléletmódját.

Vizsgálati eredményei a hazai értelmi fogyatékosok nevelés- és oktatásügye szervezeti és tartalmi munkájának megreformálására indították. Reformjavaslatokat tett, azonban ezeket nem tudta megvalósítani.

A 20-as, 30-as években sikerül Éltesnek a legtöbbet nyújtania. Kísérletei színhelye a Mosonyi utcai állami kisegítő iskola, ahol munkatársaival sok új javaslatot vált valóra. Különösen értékesek Éltes módszertani kutatásai, tantárgy-pedagógiai kísérletei, pl. globális olvasás-írás tanítási kísérletei.

A felkutatott, megismert adatok birtokában azt feltételezik, hogy Éltes utolsó éveiben összefoglaló munka megírásához kezdett. 1928-ban készült, házilag sokszorosított, „kéziratnak tekinthető” 82 lap terjedelmű munkáját a későbbi években feltehetően bővítette, majd alaposan átdolgozta.

Sajnálatos módon kéziratos hagyatéka nagyrészt megsemmisült.

A 30-as években Éltes hallatlanul sokat dolgozott, még egy nagyobb lélegzetű munka megírásához is hozzákezdett, de tapasztalatait, összegyűlt vizsgálati, kutatási adatait, az általa vezetett módszertani kísérleteknek részletes feldolgozását csak halála előtt egy évvel, nyugalomba vonulása után 1935-ben kezdhette meg.