„Karlócai béke” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{nincs forrás}}
A '''karlócai békeszerződést''' [[1699]]. [[január 26.|január 26-án]] írták alá [[Karlóca|Karlócán]] ([[török nyelv|törökül]] ''Karlofça'', [[német nyelv|németül]] ''Karlowitz'', [[horvát nyelv|horvátul]] ''Srijemski Karlovci'', [[szerb nyelv|szerbül]] ''Sremski Karlovci'' – ma [[Szerbia]], [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]]). A béke az [[1683]]–[[1697]]-es, a [[törökök]]et a [[Magyar Királyság]] területéről kiűző [[Habsburg birodalom|osztrák]]-[[Oszmán birodalom|oszmán]] háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az [[Oszmán Birodalom]], valamint a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Monarchiát]], a lengyel-litván államot, a [[Velencei Köztársaság]]ot és [[Oroszország]]ot is magában foglaló [[Szent Liga]] voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak [[Magyarország]] nagy részét, [[Erdély]]t és [[Szlavónia|Szlavóniát]].
A karlócai békével [[Magyarország]] nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) [[Temesköz]] kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét a [[Savoyai Jenő|Savoyai herceg]] vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabja, hogy Törökországban a keresztény alattvalók a vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a magyar Habsburg-ellenes erőket. [[Thököly Imre|Thököly Imrét]] és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, [[Izmit|Nikomédiában]] – ami ma [[Izmit]].
==A béke értékelése==
"Magyarország nem kapta vissza teljességben régi területét. A Temesköz török kézen maradt. A Királyság állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást, a Habsburg-török megállapodás szerint a Fejedelemség, mint önálló állam nem létezett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a béke olyan áldásaival sem rendelkezhetett önállóan, mint a szabad kereskedelem, a rabcsere, a határvédelem és a török földön élők lelki gondozása. A török veszély sem múlt el: a XVIII. században még három hosszabb-rövedebb török háborút kellett Magyarországnak elszenvednie" állapítja meg R. Várkonyi Ágnes. A béke kidolgozásában nem vettek részt magyar politikusok, diplomaták, joggal állapítható meg: “sine nobis de nobis – nélkülünk döntöttek rólunk.”
== Lásd még ==
| |||