„Salernói Hercegség” változatai közötti eltérés

II. Guaimar idején érte el [[Salerno]] virágkorát. A herceg mélyen vallásos volt és meghonosította a [[clunyclunyi reformok]]-i reformokatat a hercegségben is. Részt vett a [[szaracénok]] elleni 915-ös gariglianói csatában és a bizánciak szövetségese maradt. Házasság révén sikerült szövetséget kötnie a [[Beneventói Hercegség]]gel, ügyes politikája során pedig kiterjesztette befolyását [[Campania]] Bizánchoz tartozó részeire is. Megszilárdította a Dauferidi-dinasztiát, a hercegi cím öröklődésére külön törvényt léptetett életbe. Őt [[946]]-ban fia, I. Gisulf követte a salernói trónon.

Az új herceg legitimitását azonban úgy a [[nápoly]]iak, mint a [[Benevento|beneventóiak]] megkérdőjelezték, de az [[amalfi]]ak segítségével Gisulfnak sikerült visszavernie egyesített hadaikat. A herceg Bizánc szövetségese maradt, követve apjának politikáját. Sikerült kiegyeznie a beneventóiakkal, akiknek később katonai segítséget is nyújtott. Miután örökös nélkül halt meg, [[Salerno]] a [[Beneventói Hercegség]]hez került, akinek ura (Pandulf) fiát, II. Pandulfot nevezte ki a hercegség élére.