„Amália Rodrigues” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TobeBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: an:Amália Rodrigues
23. sor:
 
==Pályafutásának csúcsa==
Amikor 1954-ben Rodrigues megjelent Henri Verneuil „The Lovers of Lisbon” (Lisszaboni szeretők) című filmjében – ahol egy mellékszerepben énekelt –, nemzetközi karrierje szárnyalni kezdett. Az 1950-es évek végére Amerika, Anglia és FrancioreszágFranciaország lettek a legnagyobb külföldi piacok lemezei számára és ezeket az országokat 1970-es években, Japán és Olaszország követte. Franciaországi sikerei az otthoniakkal vetekedtek, és néhénynéhány hónap leforgása alatt az előkelő Olympia színhászszínház sztárjává avanzsált. Az évek során a világ szinte minden táján fellépett, még Izraelben és a Szovjetunióban is.
<!--
In 1954, Rodrigues' international career skyrocketed through her presence in [[Henri Verneuil]]’s film ''[[The Lovers of Lisbon]]'', where she had a supporting role and performed on-screen. By the late 1950s the [[United States|USA]], [[England]], and [[France]] had become her major international markets (Japan and Italy followed suit in the 1970s); in France especially, her popularity rivaled her Portuguese success, and she graduated to headliner at the prestigious Olympia theatre within a matter of months. Over the years, she performed nearly all over the world — going as far as the [[Soviet Union]] and [[Israel]]. -->
 
Az 1950-es évek végén Rodrigues egy év szabadságot vett ki. 1962-ben a korábbinál még frissebb és testesebb hanggal tért vissza, ekkor a felvételekre koncentrált és visszavett a fellépések tempójából. 1962-ben ''Amália Rodrigues'' című albumával tért vissza, ami [[Alain Oulman]] francaifrancia zeneszerzővel első közösen készített munkéjamunkája volt. Oulman volt a fő dalszerzője és zeneproducere lett a következő évtized folyamán. Mint korábban Frederico Valério, Alain Oulman is olyan műveket írt számára, amik túlléptek a fado hagyományos határain.
<!--
At the end of the 1950s, Rodrigues took a year off. She returned in 1962 with a richer voice, concentrating on recording and performing live at a slower pace. Her comeback album, 1962's ''Amália Rodrigues'', was her first collaboration with French composer [[Alain Oulman]], her main songwriter and musical producer throughout the decade. As Frederico Valério before him, Oulman wrote melodies for her that transcended the conventions of Fado.-->
 
Rodriguest nem rettentették el a vele kapcsolatban kialakult bortrányokbotrányok sem, [[Carlos Vilardebó]] 1964-es „Elvarázsolt szigetek” című művészfilmjében történt szerepének nagyobb sikere volt, mint magának a filmnek – amit [[Herman Melville]] novellája alpján írtak. [[Luís de Camões]] 16. századi költő verseiből készült 1965-ös felvételei után tonnányi újságcikk jelent meg róla. Népszerűsége mégis töretlen maradt. A ''Vou Dar de Beber à Dor'' című 1968-as kislemeze minden eladási rekordot megdöntött és 1970-es ''Com que Voz'' című albuma – amit sokan a legjobbnak tartanak – számos nemzetközi díjat nyert.
<!--
Rodrigues did not shy away from controversy: her performance in [[Carlos Vilardebó]]’s 1964 arthouse film ''The Enchanted Islands'' was better received than the film, based on a short story by [[Herman Melville]], and her 1965 recording of poems by 16th century poet [[Luís de Camões]] generated acres of newspaper polemics. Yet her popularity remained untouched. Her 1968 single ''Vou Dar de Beber à Dor'' broke all sales records and her 1970 album ''Com que Voz'', considered by many her definitive recording {{Fact|date=February 2007}}, won a number of international awards.-->