Wikipédia

„François Tombalbaye” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
a helyesírás
5. sor:
1968.októberében Tombalbaye [[Lyndon B. Johnson]] vendége volt [[Washington]]ban. A Johnsonnal folytatott hivatalos tárgyalások után [[Texas]]ba utazott, ahol találkozott a Texasi Műszaki Egyetem kutatóival, akik a Sivatagi és Félsivatagi területek tanulmányai Nemzetközi Központjában dolgoztak.
 
Tombalbaye afrikanizálási programja az ország középső és északi részén a lakosság nagy részére nem volt sikeres. Ezek muszlimok voltak, akik nem azonosultak a keresztényekkel és a déli animistákkal. A gorane-k (nomád nép Csádban) a függetlenségben csupán azt látták, hogy a francia gyarmatosítók helyett a déliek jöttek. 1965.november 1-énjén a zavargásokban 500 ember vesztette életét. Ez az ország középső és északi részében a megmozdulások sorozatát indította el, nyugtalanságot kiváltva Csád szomszédaiban, északon Líbiában és keleten Szudánban. Ebben az időszakban a legerősebb ellenállási mozgalom a FROLINAT, vagy „Csád Nemzeti Felszabadítási Fronja” volt, melynek bázisa Szudán területén működött. A FROLINAT ugyan megosztott volt, de mégis képes volt ellenállni Tombalbaye önkényuralmának. Tombalbaye ekkor felszólította a segítségnyújtásra Franciaországot, a korábbi gyarmatosítót, hivatkozva a két országnak a függetlenségkor aláírt szerződésére.
 
[[Franciaország]] megígérte a harcokba történő beavatkozását. Cserébe reformok elindítását követelte Tombalbaye-től a hadseregben, a kormányzásban és a közigazgatásban. A Tombalbaye által önkényesen kivetett adókat és meghozott törvényeket eltörölték, az ország tradicionális szultánjai visszakapták az adóbeszedési jogukat, mely szerint a bevétel 10%-a őket illette. Tombalbaye 1969-ben elfogadta a francia feltételeket és Csádban elkezdődött egy fokozatos libelarizációs folyamat. 1969-ben a választásokon, annak ellenére, hogy több száz politikai fogoly szabadult ki a börtönökből, még Tombalbaye volt az egyedüli jelölt a szavazó cédulákon.
16. sor:
Mindazonáltal Tombalbaye saját kormányát is megbízhatatlannak érezte. Letartóztatta a PPT főbb vezetőit, köztük Malloumot, azt a szokásos cselszövést alkalmazva, hogy állítólag Tombalbaye hatalmát akarta megdönteni. Az esemény a „Fekete birkák összeesküvése” néven lett ismertté, utalva az áldozati állatokra. Tombalbaye augusztusban feloszlatta a PPT-t és visszahelyezte a Nemzeti Mozgalom a Kulturális és Szociális Forradalomért nevű szervezetbe. Az önállóság látszatát keltve az új kormány segítette az afrikanizációt: a főváros nevét [[Fort Lamy]]ról [[N'Djamena|N’Djamenára]] változtatták és Tombalbaye maga is megváltoztatta a nevét Françoisról Ngartara. Azokat, akik kereszténynek vallották magukat, leszólták, a misszionáriusokat kiűzték, délen a 16 és 50 év közötti nem muszlim férfiaktól megkövetelték, hogy átmenjenek a hagyományos beavatási szertartáson, a yondo-n, s ezáltal előnyt élveztek a közigazgatásban és a hadseregben. Ezek a rítusok azonban csak egyetlen csádi népcsoportnak, Tombalbaye saját etnikumának, a saraknak voltak őshonosak. Mindenki másnak idegenek és durvák voltak.
 
Mindeközben a szárazság egész [[Afrika|Afrikában]] súlyosabbá vált, így annak érdekében, hogy a rossz állapotban lévő gazdaságot felpörgessék, a lakosságot "önkéntes" munkára közeleztékkötelezték, hogy jelentősen növeljék a gyapot termelést. Ahogy a támogatottsága az ország déli részén csökkent, Tombalbaye kikelt a hadsereg ellen, és önkényes előléptetéseket és lefokozásokat hajtott végre. Végül, 1975.április 13-án, azután, hogy az ország főtisztjei közül néhányat letartóztattak egy állítólagos katonai puccsban való részvétel vádjával, katonák egy csoportja megölte Tombalbayet és Félix Malloum – ekkor már tábornok - lett az állam új vezetője.
==Forrás==
Az angol Wikipédia ugyanezen szócikkének fordítása.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/François_Tombalbaye”