A süllyesztékek anyagának kiválasztásakor sokoldalú követelményrendszert kell figyelembe venni: legyen [[Keménység|kemény]], az alakítás során nem szabad deformálódnia, de legyen szívós is, rugalmassági határa nagy legyen. Legyen kopásálló, szövetszerkezete[[szövetszerkezet]]e egyenletes és teljes keresztmetszetében [[Mechanikai feszültség|feszültségmentes,]] és legyen jól átedzhető.
A süllyesztékek túlnyomó része [[Kovácsolás|kovácsolt]] acélból[[acél]]ból készül. [[Kémiai összetételüketösszetétel]]üket illetően nagy eltérések mutatkoznak. Az anyagválasztást gazdaságossági szempontok határozzák meg. Kisebb igénybevételekre, kisszámú és egyszerű alakú darabok kovácsolására jól használhatók a szénacélok. A C-tartalom növekedésével nő szilárdságuk és keménységük, de csökken szívósságuk. A süllyesztékacélok sokoldalú igénybevételének azonban csak az ötvözött acélok tudnak megfelelni. Az ötvözött süllyesztékacélok hő-, kopás- és korrózióálló, nagy keménységű és nagy melegszilárdságú, nagy tartósfolyású acélok. Mechanikai tulajdonságaik [[Acél#Hőkezelés|hőkezeléssel]] tág határok között változtathatók.
A süllyesztékacélként felhasználható melegmegmunkáló acélokat 200°C-nál nagyobb üzemi hőmérsékletre[[hőmérséklet]]re tervezik. CKarbon- (szén-) tartalmuk általában 0,3…03–0,6%, a legfontosabb ötvözőelemeik pedig a Cr[[króm]], Moa [[molibdén]], Wa [[volfrám]], Va [[vanádium]], Nia [[nikkel]], néha Co[[kobalt]].
