„Halak” változatai közötti eltérés

Ezért eleinte az előbbieket a férgekhez, az utóbbiakat a kétéltűekhez csapta, - sok más élőlénnyel együtt. Ezután felledezték a csőszívűeket, a koponya nélküli lándzsahalféléket, például ''Branchiostoma lanceolatum'', Alig hogy a zoológia a halak fogalomkörén ezt a nem éppen szerencsés bővítést végrehajtotta, máris jöttek a paleontológusok és egy csapat őslényt soroltak minden különösebb aggály nélkül a halak közé. Ezzel elérték azt, hogy mindaz aminek legalább gerinchúrja volt és vízben élt, gyakorlatilag a halakhoz került. De már a 19. század közepén Johannes Peter Müller, - aki a berlini Humboldt egyetem összehasonlító anatómusa volt, rájött hogy túl heterogén állatcsoportok kerültek a halak gyűjtőfogalma alá. Ezért előbb még csak a halak osztályán belül különböztetett meg 6 alosztályt, később azonban a halak egységes ''Pisces'' osztályát feladva 4 önálló osztályt állított fel a helyébe (Horae ichthyologicae 1845-1849) <ref>[http://www.biodiversitylibrary.org/title/6935#12 Horae ichthyologicae 1845-1849]</ref>. Hosszú utat tett meg az [[Ichthiológia]], míg a kezdeti korszerűnek tekintett fejlődéstörténeti rendszertanhoz eljutott a 20. század elején, hiszen a legáltalánosabban elfogadott L. Sz. Berg féle rendszerben (Ichthyologia Russia, 1916) már 2 altörzs, 2 főosztály, 12 osztály, 120 rend képviselte a valaha egyetlen osztályba sorolt halakat. Ám nem kétséges, hogy még hosszú utat kell megtennie, amíg a "halak", illetve a szárazföldi gerincesek rendszerezése legalább nagy vonásokban nyugvópontra juthat. Az egyik lehetséges (alternatív) megoldás az egyesített rendszertan bevezetesére: "International Code of Zoological Nomenclature <ref>[http://www.mnhn.fr/museum/front/medias/publication/7665_zoo06n1a9.pdf Muséum national d’Histoire naturelle, Département Systématique et Évolution]</ref>

{{idézet|A halak fejlődéstörténetének ~körülbelül tíz százalékát ismerjük, annak is csak egyes részleitrészeit és valószínű, hogy a teljes fejlődéstörténeküketfejlődéstörténetüket soha nem fogjuk megismerni" (.|Joseph S. Nelson: |Fishes of the World, 2006) <ref>[http://eu.wiley.com/WileyCDA/WileyTitle/productCd-0471250317,subjectCd-LSZ0,descCd-tableOfContents.html Joseph S. Nelson: ''Fishes of the World, 4th Edition'']</ref>. }}

A rendszerezés régi álláspontját visszatükröző, a mindennapos nyelvhasználatban gyűjtőfogalomként rögzült hal ''(Pisces)'' fogalma, a tudomány mai állásfoglalásában egyáltalában nem állja meg a helyét, ezért a halak elnevezést tehát erősen leszűkített értelmezésben, csakis a fejlődéstörténeti és rendszertani-anatómiai tekintetben is egységes valódi halak ''Teleostomi'' ágazat (grade) fajaira alkalmazzuk <ref>[http://www.nhbs.com/fishes_general_cat_1-31-32-.html Fish-general of Pyologeny]</ref>. A ''[[Teleostomi]]'' Bonaparte, 1836 név egyenlő értéket képvisel a csontosvázú gerincesek osztályozásánál használt ''[[Osteognathostomata]]'' Hennig, 1983 ([[Állatrendszertan|lex prioritas]]) kifejezéssel <ref>[http://systzool.elte.hu/eloadas/halbev2008.pdf Teleostomi: Systzool.elte]</ref>.

* ''[[Actinopterygii]]'' (sugarasúszójú, külső orrnyílású csontos halak osztálya): Megnyúlt, oldalt lapított, hengeres vagy kígyószerű testük kétoldalian részarányos. Tengerben vagy édesvízben élnek, hidegvérű élőlények, kivéve egyes gyorsan úszó halfajokat. Ilyen ritka kivételek pédául a [[Kékúszójú tonhal|kékúszójú tonhal]], valamint a [[Kardhal|kardhalak]], amelyek melegvérű halak, azaz testük hőmérsékletét a környező víznél magasabb szinten képesek tartani. Erre csak csak néhány cápafaj, az emlősök és madarak képesek. Koponyájukat bőrcsontok, testüket pedig eredetileg pikkelyekből álló takaró fedi, amely a kopoltyúkat is egységes fedővel burkolja be. Valamennyien kopoltyúval lélegeznek, úszóhólyagjuk csak kivételesen fejlődött vissza. Páros és páratlan végtagjaik pikkelyeredetű ún. álvégtagok. Mivel a sugarasúszójú halak ''Actinopterygii'' osztálya a közös ősnek összes leszármazottját is tartalmazza, - ezért ez monofiletikus csoport. Kivétel ez alól a zománcpikkelyű halak [[Sokúszóscsuka-félék|''(Cladistia)'']], és a porcos vérteshalak [[Porcos vérteshalak|''(Chondrostei)'']] alosztálya, amelyek ugyan visszavezethetők egy közös ősre, de nem tartalmazzák a legközelebbi közös ősnek az összes leszármazottját, - ezért parafiletikus csoportok. A sugarasúszójú halak harmadik alosztálya az újúszójú halak ''[[Neopterygii]]'' csoportja már a devonban kialakult. Az ősi újúszójúak mai képviselői a vértescsuka-alakúak [[Kajmánhalfélék|''Lepisosteiformes'']] és az iszaphal-alakúak [[Iszaphal|''Amiiformes'']], amelyek közös gyűjtőneve ''[[Holostei]]'' (''Ginglymodi'' Cope, 1871, + ''Halecostomi'' Regan, 1925 — former = ''Holostei''). Főbb jellegeik: csontos ganoid pikkelyek, az úszókban az úszósugarak száma lecsökken és megjelenik a homocerk farokúszó (a faroklebenyek szimmetrikusak). Az újúszójú halak harmadik csoportja a valódi csontos halak [[Csontos halak|''Teleostei'']] csoportja/divizió <ref>[http://www.uantof.cl/recursos_mar/pdf/vol19/vol19_19.pdf Phylogeny of Teleostei: Gloria Arratia, 2000]</ref>, amely a legfejlettebb csoport, a ma élő halfajok nagyrészét tartalmazza. Az első valódi csontos hal a középső triászban jelent meg, főbb jellegeik: a pikkelyekről eltűnik a ganoin réteg, így az könnyebb és rugalmasabb lett. Megjelenik a homocerk farokúszó, amely a halat előre hajtja és nem előre-lefelé, mint a heterocerk farokúszó, így a mellúszók felszabadulnak a vízben való fennmaradás funkciója alól. A krétában már mind a tengerekben, mind az édesvizekben egyaránt igen elterjedtek voltak, napjainkra több mint 31000 fajuk ismert és rendszerezett. <ref>[http://research.calacademy.org/redirect?url=http://researcharchive.calacademy.org/research/Ichthyology/catalog/fishcatmain.asp Totals Number of fish species described from years 1989 through 2008 Year New species described]</ref> A gerincesek egyetlen más osztályában sem látott alakgazdagság következtében a valódi halak közt a gömb formától a kigyó, illetve botsáskaszerűen megnyúlt, esetleg hosszú kocsányokon lógó szemű bizarr alakokig, a kétoldalt korongvékonyra lapított formától a hát-hasi irányban teljesen lelapult tányérformáig, a páncélos alakoktól a pikkelyruhába burkoltakon keresztül a teljesen csupaszokig, a csupaszáj alakoktól a kis szűk, résszerű szájnyílásúakig, a hatalmas teleszkópszeműektől a teljesen vak formákig, vagy a mélytengerek őrök sötétségében saját lámpással világító bizarr formákig, a tenger habjait a gyorsvonat sebességével hasító, vagy szárnyszerű hatalmas mellúszóikkal madarak módjára a levegőbe felemelkedő alakoktól, a más halakra rátapadva magukat tovahurcoltatókig minden alak és életmódbeli alkalmazkodás megtalálható. Természetesen ez a rövid jellemzés nem terjed ki olyan részletekre, mint pl. a koponyacsontok elhelyezkedése, összenövése, vagy átalakulása révén létrejött bonyolult helyzetek ismertetésére, valamint számos, csak a szakember számára látható jellemvonásokra épülő rendszerezésre. Ezt már csak azért sem lehet részletesen ismertetni, mert a halszerű gerinceseknek túlnyomó többségét adó valódi halak forma változatosságának olyan tobzódását nyújtják, hogy ezt áttekinteni és főleg összekötő tulajdonságaik alapján rendszerezni is őket, - ezt nemcsak egy kívülálló érdeklődő, hanem bizonyos tekintetben még egy specialista sem tudja.