„Konverziós zavar” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
== A betegség leírása ==
A szomatoform rendellenességek közé több mentális betegség tartozik. Jellemzőjük, hogy a beteg olyan testi betegségre utaló tüneteket észlel, amiknek valós háttere nincsen, illetve a saját megjelenésével kapcsolatban képzelt hiányosságokat tapasztal. Ezek a tünetek jelentős szorongást váltanak ki benne, vagy befolyásolják napi teendői elvégzésében.
A konverziós zavarban szenvedő páciens valóban betegnek tűnik. Az alapos orvosi vizsgálat azonban nem talál kapcsolatot a tünetek és valamilyen tényleges orvosi probléma között. A tünetek többnyire meg sem feleltethetők semmiféle ismert betegségnek vagy testi mechanizmusnak. Többnyire az határozza meg őket, hogy miként képzeli el -- adott esetben teljesen tévesen -- az egyén a saját testének működését és anatómiáját. Ez azonban nem jelenti, hogy a tüneteket tudatosan produkálja, illetve szándékosan csal. A tünetek létrehozása és irányultsága a konverziós zavarban szenvedőben nem tudatosul. Az ebben szenvedő betegek nem szimulálnak, őszintén úgy hiszik, hogy komoly fizikai problémájuk van.
A szomatoform rendellenesség viszonylag új keletű kifejezés, régebben pszichoszomatikus betegségnek nevezték a kórképet. ▼
▲A szomatoform rendellenesség viszonylag új keletű kifejezés, régebben [[pszichoszomatikus
A leggyakoribb szomatoform rendellenességek közé a szomatizációs zavar, a konverziós zavar, a hipochondria, a testkép-zavar és a fájdalom-szindrómák tartoznak.
A betegségre jellemző az aggódás és a tünetekkel való folytonos foglalkozás, valamint a páciens elutasító magatartása a pszichológiai ok-okozati összefüggések megbeszélése során. A konverziós zavar diagnózisa esetén egyértelmű kapcsolat van a tünetek kialakulása és valamely életesemény, pszichológiai tényezők, stresszorok között. A tünet/tünetek segítségével a beteg valamely számára kedvezőtlen élethelyzetből kimenekülhet, de a környezet fokozott odafordulását, törődését is kiváltja. Mindezek ellenére nem akaratlagos folyamatról van szó, a beteg nem szándékosan idézi elő a tüneteket!
A konverziós zavar tényleges megjelenési formái igen eltérőek lehetnek. Egyes esetekben neurológiai problémákat 'utánoznak' a tünetek, mozgáskoordinációbeli, egyensúlyi problémákat, bénultságot vagy beszédképtelenséget. Egyesek úgy érzik, hogy végtagjaik teljesen legyengültek, nem tudnak nyelni, vagy folyamatosan gombóc van a torkukban. A konverzió néha izomrángás vagy remegés formáját ölti. Különösen drámai tünet, amikor a páciens nem képes járni vagy állva maradni. Más esetekben az érzékszervek működése károsul, például
A megmagyarázhatatlan
A motoros tünetek esetében klasszikus tünet a hisztériás járás- és állászavar. Vizsgálatkor a parézis, a bénulás nem felel meg a motoros beidegzésnek, az izomtónus hol feszes, hol petyhüdt. A mélyreflexek kiválthatók. A szenzoros tünetek hip-, ill. anesztéziás jellegűek (érzéscsökkenés, érzéskiesés). A végtagon kesztyű- és zokniszerű eloszlást követ nem a dermatómáknak megfelelőt. Az érzészavarok határa többnyire éles, szemben az idegkárosodások érzéskieséseivel. Az érzékszervek területén leggyakrabban a pszichogén vakság vagy a csőlátás fordul elő. Jellemző, hogy a beteg nem ütközik tárgyaknak, a pupillája fényre reagál. A neurofiziológiai vizsgálat ép viszonyokat jelez. Ritkább a pszichogén süketség. A súlyos testi tünetek ellenére jellemző, hogy a beteg viselkedésében a kétségbeesés, aggodalmaskodás, esetleges ijedtség a tünettől nem tükröződik. Ennek ellenére szorongásos és depressziós tünetek előfordulhatnak.
| |||