„Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikum” változatai közötti eltérés

 

===Az iskola történetének második szakasza===

 

1953-ban tizenkilenc diák érkezett [[Észak-Korea|Észak-Koreából]], köztük egy lány. A koreai diákok az iskolába érkezésük előtt egy évet már [[Budapest]]en töltöttek, ahol a magyar nyelvet tanulták. A távol-keleti társakat a magyar diákok és a tanárok megkülönböztetett figyelemmel kezelték, igen jó baráti kapcsolatot alakítottak ki velük. A koreaiak jól tanultak, részt vettek az iskola sport- és kulturális életében is. Hazájukban később egyetemi professzor, atomfizikus és vállalatvezetők kerültek ki a soraikból.<ref name="Ledniczky">{{cite book|editor=Kovács János, Szilágyi Pálné, Dr. Farkas Tibor|title=Jubileumi évkönyv a Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikum és Szakközépiskola 25 éves fennállásának alkalmából|publisher=Virág Mihály|location=Miskolc|year=1974|pages=77–78}}</ref>

Az 1956 tavaszán ''Virág Mihály'' kohómérnök lett az igazgató, aki az iskola történetében a leghosszabb ideig regnáló vezető volt (1980-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a tisztet). Az új igazgató az [[1956-os forradalom]] kapcsán került kényes helyzetbe, amit nem kis részben az itt tartózkodó koreai hallgatók jelentettek. A probléma sikeres megoldása után a „Gábor Áron” volt az ország egyetlen iskolája, ahonnan a külföldi diákokat nem telepítették át más országokba.<ref name="Ledniczky"/> Az iskola tovább fejlődött: 1957-ben új öntödei műhely épült, majd 1989-ben, valódi „nagyberuházásként” – a Lenin Kohászati Művek hathatós támogatásával – kupoló kemence épült, a hozzá tartozó csarnokkal egyetemben. Az 1960-as évek elején állították fel az iskola névadójának, Gábor Áronnak a mellszobrát a bejárat előtt, amihez az iskola akkori diákjai is gyűjtötték a bronzot, rezet (alkotója Dabóczy Mihály).

 

 

Az iskolában 1975-ben könyvtárat hoztak létre, de bővültek a gyakorlati képzés és a sportolás lehetőségei is (bár tornaterem még mindig nem volt, a szomszédos általános iskola tornatermét használhatták a tanulók). 1980-ban ''Molnár József'' gépészmérnök lett az intézmény vezetője. Miután szükségtelenné vált az igazgatói lakás, a helyén tanműhely és öltöző létesült, lebontották a kupoló kemencét, a csarnokban kovács- és precíziós öntőműhelyt alakítottak ki, és felújították a kémiai laboratóriumokat is. Az 1980-as évek közepétől egyre nyilvánvalóbbá vált a kohászat általános térvesztése, a kohásztechnikusi pálya iránt megcsappant az érdeklődés, és ez az iskolát struktúraváltásra kényszerítette: beindították a fémipari minőségbiztosítás-számítástechnika szakot, majd a környezetvédelmi, később pedig a menedzserasszisztensi és az informatikai szakot. Ezzel a beiskolázási gondokon is igyekeztek segíteni. A döntő változás az 1990-es évek közepétől történt meg ''Kuknyó Lajos'', majd ''Dr. Dutkó Lajosné'' igazgatósága alatt: az iskola oktatási profiljában egyre nagyobb szerepet játszott az iparművészeti irány.<ref name="Otvenev17-19">{{cite book|editor=Dr. Dutkó Lajosné, Bubnó Lászlóné|title=Örök változásban – Az 50 éves Gábor Áron Szakközépiskola évkönyve|publisher=Gábor Áron Szakközépiskola|location=Miskolc|year=2000|pages=17–19}}</ref>