„Pinkafő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
40. sor:
==Története==
===Az őskorban és az ókorban===
Burgenland legrégebbi települése, ősidők óta lakott hely. A régészeti leletek tanúsága szerint területén már 6000 éve is éltek emberek. A mai vasútállomás területén a rómaiak előtt kelta település állt. A római korban területe Pannónia tartományhoz tartozott, környékén sok római sírkő került elő. A [[6. század]]tól a [[8. század]] végéig avarok uralták ezt a vidéket. [[791]] és [[803]] közötti hadjárataiban [[Nagy Károly]] legyőzte az avarokat és Pinkafő területét is birodalmának keleti tartományához csatolta. Ezt követőn intenzív német betelepülés indult meg. [[860]]-ban ''"Peincahu"'' néven említi először oklevél, melyben [[Német Lajos]] keleti frank király javait a salzburgi érseknek adja. ▼
Burgenland legrégebbi települése, ősidők óta lakott hely. A régészeti leletek tanúsága szerint területén már 6000 éve is éltek emberek. A mai vasútállomás területén a rómaiak előtt kelta település állt. A római korban területe Pannónia tartományhoz tartozott, környékén sok római sírkő került elő.
===A középkorban===
▲
A [[honfoglalás]]kor német lakossága elmenekült. Mai neve [[1289]]-ben bukkan fel ''"Pinkafelde"'' alakban. A Németújvári grófok birtoka volt. A [[tatárjárás]] után ismét németekkel telepítették be. [[1289]] és [[1291]] között Ausztriához tartozott, majd a hainburgi békeszerződés értelmében várát lerombolták. 1291-ben a [[Borostyánkő (Ausztria)|borostyánkői]] uradalomhoz csatolták. [[1327]]-ben [[Károly Róbert]] király serege Kőszeg mellett legyőzte a kiskirályok közé tartozó Németújvári grófok seregét és korábbi birtokaikhoz hasonlóan Pinkafő is királyi birtok lett.
[[1346]]-ban [[I. Lajos|Nagy Lajos]] királytól kiváltságokat kapott. [[1373]]-ban a település a bíró kérelmére az osztrák betörésekből származó nyomor enyhítésére hét évre adómentességet kapott. Ekkor már létezett plébániája is. Templomát Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték. [[1392]]-ben a Kanizsai család birtoka lett. [[1417]]-ben Kanizsai Miklós függetlenítette [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő]] várától, ezáltel önálló ítélkezési jogot kapott. [[1445]]-ben III. Frigyes német-római császár zálogbirtoka lett, aki kiterjesztette kiváltságait. [[1459]]. [[április 11.|április 11-én]] a város mellett zajlott a [[Hunyadi Mátyás]] és [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes]] seregei között vívott győztes csata és a város újra magyar uralom alá került. [[1490]] és [[1644]] között ismét Ausztriához tartozott. [[1517]]-ben a pinkafői uradalmat a Königsberger család szerezte meg. [[1529]]-ben és [[1532]]-ben a [[Oszmán Birodalom|török]] rombolta le, privilégiumait [[1551]]-ben [[I. Ferdinánd]] állította helyre. Kiválságait, köztük vámmentességet és a pallosjogot késébőnn több királyunk is megerősítette.
===Az újkorban=== 1644-ben a harmincéves háború végén újra visszakerült Magyarországhoz. Ekkor az uradalmat Batthyány Ádám vásárolta meg a Königsbergerektől, központja az itteni Batthyány-kastély lett. [[1669]]-ben az uradalmat felosztották Batthyány Kristóf és Batthyány Pál között. Pinkafő Batthyány Pál birtoka lett. [[1683]]-ban [[Thököly Imre|Thököly]] támogatása miatt a császári csapatok kétszer is kifosztották. [[1688]]-ban és [[1699]]-ben boszorkányperek zajlottak a településen. [[1700]]-ban per keletkezett Batthyány Zsogmond és a város között, mivel Batthyány adófizetési kötelezvény íratott alá a város elöljáróival. Erre a lakosság régi szabadságjogaira hivatkozva fellázadt. A földesút erőszakhoz is folyamodott, de a lakosságot megtörni nem tudta. Végül 1736-ban a hétszemélyes bírói tábla a városnak adott igazat. A Rákóczi-szabadságharc alatt kuruc betörések következtében a települést [[1704]]-ben és [[1708]]-ban felégették. [[1717]]-ben Batthyány Zsigmond halálával a pinkafői uradalom újra egyesült. [[1736]]. [[június 21.|június 21-én]] és [[1817]]. [[február 2.|február 2-án]] tűzvész pusztította. [[1804]]-ben katonák nyomán [[kolera]]járvány tört ki a településen, mely számos áldozatot követelt. [[1806]] és [[1809]] között francia csapatok vonultak átt a településen. A kézművesség a [[19. század]] közepén élte virágkorát. Több mint 40 kézműves céhéhez 661 kézműves mester tartozott. Kalló üzemei közül több textilgyárrá fejlődött. Bőrgyár, sörgyár, gyufagyár, papírmalom és egy vashámor jelzi az ipari fellendülést.
57 ⟶ 63 sor:
[[1871]]-ben a mai Burgenland területén elsőként itt alakult meg az önkéntes tűzoltóegylet.
Fejlődésén nagyot lendített az [[1888]]-ban megépült [[Szombathely–Pinkafő-vasútvonal]] elkészülte. A [[20. század]] elején sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra.
===A 20-21. században===
[[1910]]-ben 2881 lakosából 2400 német és 370 magyar volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Vas vármegye]] [[Felsőőri járás]]ához tartozott. [[1921]]-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. [[1925]]-ben bekapcsolták sz osztrák vasúti hálózatba, fejlődése azonban az 1930-as évek elején a gazdasági világválság hatására megtorpant. [[1937]]-ben városi rangot kapott. A [[II. világháború]] alatt vasútállomása többször volt légitámadások célpontja. A szovjet csapatok [[1945]]. [[április 5]]-én foglalták el a települést. A háború befejezésének emlékére a város lakói minden év áprilisának első szombatján keresztutat járnak, melyet „orosz szombatnak” neveznek.
[[1945]] és [[1955]]. között Pinkafő az orosz megszállási övezethez tartozott. [[1956]]-ban kereskedelmi főiskola létesült itt. [[1960]]-ban megalapították az SOS gyermekfalut. A településnek két nagy textilgyára is működött, melyet [[1966]]-ban zártak be. [[1972]]-ben főiskola, fedett uszoda és a Szent Márton-terem épült fel.
[[
[[Kép:Schloss Batthyany Pinkafeld.jpg|250px|bélyegkép|A Batthyány-kastély]]
| |||