„A szofista” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A dialógus felépítése: kisebb formai javítások |
a →A dialógus felépítése: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása, |
||
9. sor:
A dialógus időpontja a [[Theithétosz (dialógus)|Theithétosz]]ban leírt beszélgetés másnapja. Résztvevők: [[Szókratész]], Theodórosz és két ifjú tanítványa, Theaithétosz és az ifjú Szókratész valamint egy [[Velia|Eleából]] érkezett vendég – akiről csupán annyit tudunk meg, hogy Parmenidész és [[eleai Zénón|Zénón]] tanítványa és „igazi filozófus”.
A beszélgetés kezdetén Szókratész feltesz egy kérdést, melynek a megválaszolására a jelenlévők az eleai vendéget kérik fel. A kérdés a következő: „vajon a filozófus, az államférfi és a szofista név három különböző nemre vonatkozik-e?” A vendég kérdés-felelet formában kívánja megvizsgálni a problémát, beszélgetőtárs szerepét pedig Theaithétosz vállalta. Az első lépés a szofista meghatározására tett kísérlet lesz. Mivel a név önmagában nem elégséges egy dolog meghatározására, alapos számadásra lesz szükség. Ahhoz, hogy kialakítsanak egy jól használható meghatározási módszert, a vendég javaslatára egy könnyebb tárgyon fognak gyakorolni.<ref>A szofista 218c-d</ref> Ez a tárgy a horgászat, az alkalmazott módszer pedig a [[diairetikus módszer]]
Miután meghatározták a horgász mibenlétét a mesterségek nemének felosztása útján, a szofista meghatározása következett. A szofistára adott meghatározások:
23. sor:
===Második rész (236d – 264b)===
A második rész elején a vendég tömören megnevezi a dialógus középső részében vizsgált három [[aporia|aporiát]]: a látszat problémáját, a hamisság kérdését és a nem-létező problémáját. [[Parmenidész]] szerint „sosem fogod kikényszeríteni, hogy a nem-lévők legyenek”,<ref>Parmenidész töredéke Fr. B7, 1 sk. DK</ref> ugyanakkor a vendég szerint mindenképpen kell szólnia annak aki hamisságokat, mond vagy hamisan vélekedik. A hamis beszéd ugyanis feltételezi, hogy a nem-létező
====A nemlétező aporiái====
58. sor:
=====A beszédhangok és a zenei hangok hasonlata. A nemek vegyülése és a dialektika=====
A valóság alkotórészeinek a viszonyát a vendég a beszédhangok, illetve a zenei hangok rendszeréhez hasonlítja.<ref>252 e9 – 253 b8</ref> Ebből az analógiából három gondolat bontakozik ki: először is, az alapegységek kombinációjához szabályok szükségesek, nem minden illik össze
A filozófust és a szofistát is nehéz megpillantani. A nehézség okai viszont különböznek: az előbbi a létező fényes birodalmában időzik, az utóbbi a nem-létező sötétjében bujkál.
79. sor:
A tagadószó nem annak a dolognak az ellentétét vezeti be, amelyre az adott kifejezés utal, hanem valamilyen tőle különböző dologra utal. A különböző természete több részre tagolódik: például a különbözőnek a széppel szemben álló része a „nem szép” nevet kapta. A nem szép épp ugyanannyira létező, mint a szép; ugyanez a helyzet a nem naggyal, a nem igazságossal és a többi effélével is. A különböző természetének a létezővel természetével szemben álló része nem kevésbé valóság, mint maga a létező, mert a nem-létező ellentéte, hanem csupán tőle különböző. Ez az a nem-létező, amire a szofista meghatározásához szükség lesz. '''A nemlétező tehát van''', megvan a saját természete, egy külön forma a többi között.
Ez a bizonyítás, melynek alapja a nemek vegyülése volt, nemcsak azt bizonyította be Parmenidésszel szemben, hogy a nem-létező van, hanem a formájára is rávilágított. Ebben a felfogásban a nem-létező a létező ellentéte lett. Azok pedig akik tagadják, hogy a nemek vegyülhetnek egymással, megszüntetik az értelmes beszéd
[[Fájl:Szofista (Paltón).svg|bélyegkép|jobbra|310px|A szofista meghatározása a felosztás módszerével]]
85. sor:
Az előző bizonyítás során ki lett mutatva, hogy Parmenidész tétele, miszerint ''a nem-létezőt sem kimondani, sem elgondolni nem lehet'', hibás. Most viszont azt kell bizonyítani, hogy a hamis vélemény, a hamis beszéd vegyülhet a nemlétezővel, azaz, hogy létezik hamisság.
A szavak közül némelyek összeillenek egymással, mások viszont nem: csak a név és az ige összekapcsolása ad értelmes mondatot
A gondolkodás a lélek önmagával folytatott hangtalan beszélgetése. A vélemény a gondolkodás lezárása, amely lehet állítás, vagy tagadás. Az elképzelés az érzékelés és a vélemény keveréke. Mindezek a beszéd rokonai, a beszédről pedig már ki lett mutatva, hogy lehet igaz és lehet hamis is.
| |||