„Analogia entis” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Források: Magyar katolikus lexikon |
a kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása, |
||
1. sor:
Az '''analogia entis''' azaz ''létanalógia'', ''léthasonlóság'', az [[Arisztoteliánusok|arisztotelészi]]-[[Tomizmus|szenttamási]] [[metafizika]] egyik kulcsfogalma, amely szerint [[Isten]] és a különféle létezők valamilyen fokon egyaránt a létben
==A kiindulópont==
7. sor:
A [[skolasztikus filozófia]] megkülönböztette a tulajdonítási analógiát (analogia entis attributionis) és az arányossági analógiát (analogia entis proportionis). Az előbbiről ott beszélt, ahol azt látjuk, hogy az összehasonlítás első tagjának sajátságában a többi is bensőleg részesedik, nem pedig csak külsőleg állítjuk róla. Így Isten létezésében a világ a maga benső módján részesedik, azaz valóságban létezik, de nem önmagától és a lét teljességében. Arányossági analógia pedig ott áll fenn, ahol a hasonlóság minden esetben arány szerint van jelen. Isten léte arányos a maga végtelenségével és magátólvalóságával, s a világ léte is arányos a maga teremtett létével és végességével. Ezért a világ esetleges, kontingens.
Az ''analogia entis'' további meghatározásánál még figyelembe vehetjük, hogy Arisztotelész valójában a középső megoldást választotta [[Parmenidész]] és [[Epheszoszi Hérakleitosz|Hérakleitosz]] nézete között. Parmenidész a lét egységét és azonosságát állította, Hérakleitosz egyenesen tagadta a maradandó létet, szerinte minden állandó átmenetben, változásban van. Amint láttuk, [[Aquinói Szent Tamás]] és a skolasztika Isten és a világ létét nem azonosnak, nem is teljesen különbözőnek vette, hanem hasonlónak, analógnak. De pl. [[Duns Scotus]] és [[Francisco Suárez]] föltették a kérdést, hogy kimondottan a létezés szempontja szerint, tehát abban, hogy egyáltalán vannak
==Az analogia entis a teológiában==
| |||