„Bélai-havasok” változatai közötti eltérés

A Bélai-havasok tehát nem nyújtanak a hegymászóknak olyan problémákat, mint a [[Magas-Tátra]]. Mindezért azonban kárpótolnak a hegység páratlan virágpompája ([[Nagy-Magyarország]] fajokban leggazdagabb vidékei közé tartozott), a gondtalan gerincséta varázsa, a színes és megkapó körkép (a Greiner kilátása az egész [[Tátra]] legnagyobb képei közé tartozik) s érdekes [[barlang]]jai.

 

 

A bejárati részt az [[aranyásás|aranyásók]] már a [[18. század]] első felében ismerték, amiről a barlang falára felírt nevek is tanúskodnak. Sikerült azonban sokáig titokban tartaniuk. A bejárati nyílást Gulden L. és egy Fabry nevű aranyásó találta meg újra 1826-ban, de mélyebben nem nyomultak a járatokba. A nyílásra véletlenül találtak, Husz Gyula és Britz János 1881. augusztus 5-én. Akik néhány nap múlva bemerészkedtek a barlang belsejébe is, és fedezték fel a nagy nyilvánosság számára valójában a már korábban is ismert barlangot. A nagyközönség számára 1882-ben nyitották és a világon az elsők között 1896-ban [[elektromos áram]]mal világították meg.