„César Franck” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Széleskörűen egybe; széles körű/körben, szóba jöhető, szóba hoz stb. külön; (kézi botszerkesztés)
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Élettörténet: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,
9. sor:
Ez idő alatt ismerkedett meg ''Aristide Cavaillé-Coll''-lal, a híres francia orgonaépítővel. Ugyanekkor az orgonajáték és az [[improvizáció]] terén fejlesztette technikáját.
 
1858-ban az újonnan felszentelt ''Saint Clotilde Basilica'' orgonistája lett. Ezt a pozíciót egészen haláláig betöltötte. Itt hívta fel magára a figyelmet improvizatív tehetségével. Első orgonaművei 1868-ig nem kerültek publikálásra, jóllehet legszebb zenedarabjai közé tartoznak (''(Grande Piéce Symphonique)''). 1872-től haláláig a párizsi konzervatórium orgonaprofesszora volt. Olyan nagy neveket találunk hallgatói közt mint [[Vincent D'Indy]], [[Ernest Chausson]], [[Louis Vierne]], vagy [[Henri Duparc]]. Tanítványai magukat csak mint "''bande á Franck''" titulálták. Vincent d Indy 1894-ben megalapította a "''Schola Cantorum''"-ot,mely a "''bande á Franck''" céljait tette magáévá, a francia zene újabb fontos mérföldkövét rakva le ezzel. Az iskola nem csak zeneszerzőket oktatott, de olyan, rég elfeledett szerzők műveit elevenítette fel mint [[Monteverdi]], Rameau, [[Bach]] vagy [[Christoph Willibald Gluck|Gluck]].
 
1886-ban megválasztották a "''Société nationale de Musique''" elnökévé. Ez az egylet az új francia műveket patronálni volt hivatott. A pozíció azonban konfrontációt hozott Franck-kal és követőivel az egyik oldalon, valamint az egylet vezető elnökével, a konzervatív, illúziók nélküli Camille Saint-Saens-szal a másik oldalon.