„Sea Harrier” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: ms:BAE Sea Harrier; kozmetikai változtatások
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Típusváltozatok: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,
43. sor:
A piótakabint teljesen áttervezték, új, [[Martin-Baker Mk.10]] [[katapultülés]]eket építettek be. A gép orrát vissza lehetett hajtani, hogy elférjen a hordozók liftjein. Az orrfutóra olyan horgokat rögzítettek, amelyekkel a gépeket le lehetett láncolni a fedélzethez. A hajtómű ''Pegasus 104'' volt, ezt úgy módosították, hogy kevésbé legyen érzékeny a korrózióra, a magnéziumalkatrészeket például alumíniumokra cserélték le.
 
A pilóták kiképzését kezdetben a légierőtől átvett ''T.4A''-kkal végezték, amelyeket ''T.4AN''-eknek neveztek (''(N, azaz Navy, Tengerészet)''). A repülőgépek harci képességeiket megtartották, de túl hosszúak voltak, így a hangárfedélzetre szállító lifteken nem fértek el, azaz csak a főfedélzeten tárolhatták őket. Mivel a gépeken nem volt [[radar]], ezért három, ''Blue Fox'' radarral felszerelt [[Hawker Hunter]] ''T.8''-assal végezték a rádiólokátoros kiképzést. Közülük két gépet korábban ugyanezen radar fejlesztéséhez is használtak.
 
Az első szériagépet a Haditengerészet [[1979]] júniusában vette át. A hajók fedélzetét a [[Douglas Taylor]] által kigondolt síugrósáncokkal szerelték föl, azaz a felszállófedélzet végét ívesen megemelték, a nekifutó repülőgép így egy ugratással kezdte a repülését. Az [[HMS Invincible]] és az [[HMS Illustrious]] hajókat eredetileg 7° emelkedésűvel, a később épült [[HMS Ark Royal]]t pedig már 12° emelkedésű sánccal szerelték föl, később a két korábbi hajót átakakították, és 13°-ra növelték a sánc dőlésszögét. 12° dőlésű sáncot a spanyol ([[R11 Principe Asturias]]) és a thai ([[HTMS Chakri Nareubet]]) hajók is kaptak.
62. sor:
[[Fájl:Military-aircraft-Harrier.jpg|thumb|300px|Egy Sea Harrier FA. 2 orra, az új lokátort rejtő nagyobb kupolával]]
 
A ''Phase II Update'' program keretében korszerűsített repülőgép első felszállására [[1988]]. [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] került sor, hadrendbe [[1993]] szeptemberében állt. Öszesen 33 gépet alakítottak át, emellett 18 új gép is épült. Nevük eredetileg ''FRS. 2'' volt, ez a [[kilencvenes évek]] közepén változott ''FA. 2''-re (''(Fighter-Attack)''). A legnagyobb előrelépést a ''Blue Fox'' radar cseréje jelentette a korszerűbb ''Blue Vixen'' típusra. A lokátor, amellett, hogy könnyebb volt, nagyon sok új üzemmódot ismert. Képes volt földháttérben repülő célok érzékelésére (''(look down-shoot down)''), alkalmas volt az egyik cél követése közben, párhuzamosan újabb célt keresni (''(Track While Scan)''), emellett úgy volt kialakítva, hogy kisugárzását a másik repülőgép radarriasztó rendszere ne érzékelje (''(LPI – Low Probability of Intercept)''). Ebből fejlesztették ki a [[JAS 39 Gripen]] [[PS/05A]] radarját.
 
A repülőgép arzenáljában – az európai replőgépek között elsőként – megjelent az [[AIM–120 AMRAAM]] közép-hatótávolságú [[légiharc-rakéta]], ez nagyságrendekkel növelte meg a repülőgép képességeit légi harcban, mert a rosszul manőverező repülőgépnek nem kellett ellenfelét közel engednie, azt viszonylag nagy távolságból le tudta lőni. A külső indítósínen egy-egy rakéta fért el, emellett a gépágyúkonténerek helyére is fel lehetett szerelni az [[AMRAAM]] ''indítósín''ét, egy-egy rakétával, így a gép fegyverzete maximum négy ''AMRAAM'' vagy két ''AMRAAM'' és négy ''Sidewinder'' volt (utóbbiak a dupla külső indítósíneken). (A gépágyúkat a gépek ritkán használták, ezért általában az indítósínek voltak rajtuk.) A pilótakabinba színes kijelzőket és [[HOTAS]] (''(Hands on Throttle and Stick)'') rendszerű kezelőszerveket építettek, utóbbiakkal a pilóta az alapvető légiharc-funkciókat anélkül is eléri, hogy kezét a botkormányról és a gázkarról le kellene vennie. Hajtóműve a [[Pegasus 104]] korszerűsítésével létrehozott ''Pegasus 106'' volt.
 
A gépeket [[2006]]-ban vonták ki végleg a hadrendből, egyik utolsó hadgyakorlatuk Kecskeméten volt. Felmerült annak lehetősége, hogy néhány példányt az Indiai Haditengerészet megvásároljon. Utódtípusuk a [[Harrier II]], majd a [[2010-es évek]]től az [[F–35 Lightning II]] lesz.