„Sicarius” változatai közötti eltérés

'''Sicarius''' (''sica'' = tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (''(quaestores parricidii)'') bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis et veneficiis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla |Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl az orgyilkosság, a méregkeverés és más veszélyes bűncselekmények nyomozására és a római szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás (''(aqutae et ignis interdictio)''), rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára (''(peregrinus)'') pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka (''(opus publicum)'') vagy vadállatok közé vetés (''(ad bestias)'') volt általában a gyilkosság büntetése.