„Andrej Andrejevics Vlaszov” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: tr:Andrey Vlasov |
a kisebb formai javítások, |
||
35. sor:
[[Adolf Hitler|Hitler]] óvatos és reménykedő volt Vlaszovval, és seregével kapcsolatban. Reménykedett benne, hogy Vlaszovnak sikerül egyre több dezertált orosz és börtönlakó részvételével egy ütőképes hadsereget kialakítania, és ez is [[Sztálin]] bukásához vezethet. Ezzel valóra válhatott volna álma, a németek urali terjeszkedése is. Elképzelése szerint Vlaszovot a német parancsnokság az első vonalba küldte volna a Vörös Hadsereg elleni közvetlen harcokba.
Hitler tervei azonban elkéstek. 1941-ben másként alakulhattak volna-e a keleti front eseményei és a háború egész kimenetele, ha a németeknek sikerül maguk mellé állítani a lengyeleket még 1939-ben, majd az ukránokat és az orosz parasztságot? Sok helyen – a [[Baltikum]]ban és [[Ukrajna|Ukrajnában]], a [[Krím]]ben – sóval és kenyérrel várták a bevonuló német csapatokat, nem azért, mert egyetértettek a náci eszmékkel (ezeket legtöbbjük vélhetően nem is ismerte elegendő alapossággal), hanem mert szabadulni szerettek volna az idegen szovjet uralom és a bolsevik terror alól: az ukrán államiság visszaállításában, a kolhozföldek szétosztásában reménykedtek. Több német főtiszt (köztük Stauffenberg ezredes, a Hitler elleni merénylet szervezője) a megnyerés politikáját javasolta, de Hitler lesöpörte javasltaikat; a Vlaszov-hadosztályt is csak 1944-ben, végszükségben szervezték meg.<ref>
Vlaszov megbízást kapott az orosz katonákból álló sereg megszervezésére, melyet a németek viszonylag jól felszereltek fegyverekkel, de Wilfried Strik-Strikfeldtet kirendelték összekötőként melléje. Főhadiszállását Dabendorfban állította fel, hamarosan két hadosztálynyi személyzetet hozott létre, megközelítőleg 50 000 katona részvételével.
49. sor:
Az amerikai csapatok Vlaszovot és társait kiadták a szovjeteknek, azzal az indoklással, hogy számukra ők csak kollaboránsok voltak.
<ref>
Vlaszov így került a katonai elhárítás kezébe, majd [[Moszkva|Moszkvába]], ahol a [[Szovjetunió]] Legfelsőbb Bírósága a németekkel való kollaborálás miatt [[1946]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] halálra ítélte, és másnap, [[augusztus 2.|augusztus 2-án]] az ítéletet a [[moszkva]]i, Lubjanka börtön belső udvarán végrehajtották.
== Utóélete ==
Vlaszovot a szovjet rendszer árulónak tartotta, éveken át nevét említeni sem volt szabad, s azt több nyilvántartásból törölték. A személyére és szerepére vonatkozó történelmi kutatások, többek közt ezért is, még nem adtak róla lezártnak mondható képet. Hadseregének tagjait a nyugati hatalmak, annak ellenére, hogy vélhetően tudták, a biztos halál vár rájuk, átadták a szovjeteknek, java részük a Gulag-okra került, közülük és az őket segítők közül ezreket (elsősorban ukránokat) lőttek tömegsírokba.<ref>Alexa Károly: ''[http://www.kortarsonline.hu/0008/alexa.htm „Regény és regényítészet”]''. Kortársonline, 2000/08.
== Hivatkozások ==
| |||