|
Az arányt [[hányados]] alakjában fejezzük ki, az így kapott eredmény elnevezése ''aránymutató.'' Például: 10 méter / 6 méter = 5/3.
Az ''arány'' azon tagja, mely a hányadosnál az osztandó helyén szerepel, az ''előtag,'' amelyik az osztó helyén áll, az ''utótag.'' Aszerint, hogy az ''aránymutató'' az egységnél (1/1) nagyobb, vagy kisebb, az arány lehet fogyó, illetőleg növekedő. Ha az ''aránymutató'' éppen egyenlő az egységgel, akkor az összehasonlított mennyiségek egymással egyenlők.
[[Összemérhetetlen]] ([[latin nyelv| latinul]] ''incommensurabilis'') mennyiségek összehasonlításából olyan arány keletkezik, melynek ''aránymutatója'' [[irracionális szám]]. Például: ha a négyzet átlóját az oldalával állítjuk arányba. Bármilyen [[mértékegység]]űek legyenek is az ''arány'' tagjai, az ''aránymutató'' mindig [[mértékegység]] nélküli szám.
Az ''arányt'' latinosan ''proporciónak'' is szokták nevezni, de a ''ratio'' szónak is van ilyen jelentése (vö. irracionális). Használatos még a ''„kvóciens”'' („hányados”) kifejezés is, noha ritkábban.
== A művészetben ==
A művészetben az ''arány'' az egyes részek méretének viszonya az egészhez és minden rész méretének viszonya valamennyi rész méretéhez. Az ''arány'' minden alkalommal jelentkezik, valahányszor valaminek, ami önmagában teljes egész, különböző formájú részei vannak. Erre jó példa az [[emberi test]], vagy pedig ha több tárgy együttvéve összillő egészet képez, mint például az [[épület]]en az [[oszlop]]ok, [[pillérek]], [[ív]]ek, [[gerenda (építészet)| gerendák]] és a szerkezetnek többi része.
A hangok ''aránya'' a [[beszéd]] és a [[zene]].
''Aránya'' van a testek egyes részeinek megvilágítottságában és szineiben is. Minthogy az emberi alak legmegfelelőbb tárgya a művészeti utánzásnak, azért a művészetben annak ''arányai'' a legnagyobb jelentősségűk. Az [[emberi test]] ''arányait'' a művészet ősidőktől fogva tanulmányozta. Kezdetben ezek a tanulmányok pótolták a művészeti [[anatómia| anatómiát]]. A [[testalkat]] ''arányainak'' megállapításánál bizonyos hosszuságú és egységül elfogadott vonal szolgált egységül: például a test magasságának ezred része, a [[középujj]], a [[fej]], esetleg az [[arc]] hossza. Úgy tartották, hogy a fej hossza nyolcszor véve adja a test egész magasságát. De ez az ''arány'' nem volt állandó, mert némelyek a fejet hétszer, mások kilencszer vették. Az ilyen mérések nem voltak egyértelműek, mert nehéz pontosan megállapítani a pontokat, melyekből a mérés kiindul. Továbbá hozzájárul, hogy egyik ember ''arányai'' a másikétól eltérnek.
Kétségtelen, hogy az [[ókori művészet]] is kereste az eltérések között a ''középarányt,'' de azt nem lehet bebizonyítani, hogy valamely ''középarány'' átalános szabályául elfogadtak volna. Így az [[Egyiptom| egyiptomiegyiptom]]i [[szobrászat]] és [[festészet]] hagyatékaként fönnmaradt sok ezer alak ''arány'' tekintetében egymástól erősen eltérő. Azt sem lehet bebizonyítani, hogy a test magasságát és főbb részeit következetesen akár a [[talp]]nak, akár a kéz [[középujj]]ának hosszával mérték volna. A [[görög művészet]]ben egy ''középarányt'' [[Polykleitos]] állapított meg és e mintaszobrot ''kánonnak'' nevezték, ami arra utal, hogy legalább egy ideig, ha nem is általánosan, de mégis mintaként szolgált. A [[Görögország| görögök]] az ''arányt szimmetriának'' (összemérés) nevezték, amiről [[Plinius]] állította, hogy nincs [[latin nyelv| latin]] neve. A [[szimmetria]] szónak ma más az értelme.
A ''proporció'' ([[latin nyelv| latinul]] ''pro portione'') szót [[Cicero]] alkotta a [[Görögország| görög]] analógia fogalmának megjelölésére. A ''proporció'' ma az ''arány'' egyik régies elnevezése.
A [[renaissance]]-művészet korában is többen behatóan tanulmányozták az emberi test arányait. [[Leonardo da Vinci]] a [[festészet]]ről szóló művének ([[latin nyelv| latin]] címe ''Trattato della Pittura'') 7-ik fejezetében tárgyalja az emberi test ''arányait'' és mozdulatait. Később [[Luca Paccioli]] könyvet írt az ''isteni arányról'' ([[latin nyelv| latinul]] Divina Proporzione). [[Dürrer Albert]] szintén írt a tárgyról. Valamint ide tartozik [[Schadow Gottfried]] könyve is: "Polyclet, oder von den Massen d. Menschen nach dem Geschlechte und Alter stb. Berlin, 1834."
=== Az építészetben===
[[Henszlmann Imre]] véleménye szerint az [[ókor]]iak, kivált a [[Görögország| görög]]ök az emberi test arányainak szabályait az építészetre is alkalmazták. Az eljárást, melyet követtek, ''geometriai arányozási módnak'' nevezi a "Théorie des proportions appliquées dans l'architecture. Paris. 1860." című művében. A [[középkor]]i építészet arányozási módját pedig "A székesfehérvári ásatások eredménye. Pest, 1864" című munkájának egy fejezetében fejti ki.
===Az irodalomban ===
Az ''arány'' szerepe a költészetben, kevésbbé világos, pedig itt is nagyfontosságú. Az ''arány'' az, amely a dalnak épp úgy megadja a tetszetős méreteket, mint bármely más műnek. Főleg a [[dráma| drámában]] majdnem ki lehet számítani az egyes fölvonások és jelenetek közti arányt. Elterjedt a hosszú [[expozíció]] a gyors és csattanós befejezés mellett. De az ízlés változó: a régen divatos öt felvonást a négy, majd később a három [[felvonás]] váltotta föl. Így az ''arány'' a jellemeknek egymáshoz viszonyulásában, a párbeszédek méreteiben és sok egyébben is mutatkozik. Az ''arány'' figyelmen kivül hagyása sok tehetségnek kárára vált. Néha az ''arányosságot'' el lehet túlozni, ilyenkor mesterséges, fagyos, visszatetsző ''arányosság'' lesz belőle. A [[Franciaország| francia]] ízlés néha túlzó az arányosságban. Az angol ízlés néha túlzó a [[szabadság (filozófia)|szabadság]]ban és az [[aránytalanság]]ban.
=== Az aranymetszés===
|
