„Az első világháború évei (1915)” változatai közötti eltérés

 

[[Fájl:British 55th Division gas casualties 10 April 1918.jpg|250px|thumb|left|[[Gáztámadás]]ban megvakult brit katonák]][[Fájl:Australian infantry small box respirators Ypres 1917.jpg|200px|thumb|right|Gyalogság gázmaszkban, [[Ypres]], 1917]]

 

A németek sürgősen újabb tartályokat szállítottak a frontra és 24-én ismét klórgázt eresztettek ezúttal egy kanadai hadosztályra, tüzérségi tűzzel támogatva. Eddigre a [[vegyi fegyver]]nek híre ment, ezért a hatás nem volt a korábbihoz mérhető, a katonák ugyanis nem várták tétlenül a gázt, hanem visszavonultak egy-két kilométert, s az alatt eloszlott a felhő. Májusra már megjelentek az első, hevenyészett, [[Nátrium-tioszulfát|fikszírsóba]] áztatott, klór elleni védőcsuklyák, így a gáz egyre kevésbé volt hatásos. Május 9-én az antant [[Második artois-i csata|Arras-nál]] offenzívába kezdett, melyet el kellett hárítani. Május végéig további, csökkenő hatású gáztámadásokat hajtottak végre. Az ütközet 35.000 német és 60-70.000 antant katona kidőlését okozta, valamint elindította a vegyi fegyverek, illetve a vegyvédelmi öltözetek és gázmaszkok hajszolt ütemű fejlesztését. Szeptemberben Loosnál az angolok már saját fejlesztésű gázfegyverüket vetették harcba.

 

== A török főváros ellen ==

1914 novemberében az antant politikusainak fejében felmerült, hogy Törökország ellen kellene erőteljesen fellépni. Ez nemcsak a nyugati fronton leragadt erők okosabb felhaszálását tette volna lehetővé, de Isztambul elfoglalásával a szorosok víziútja is megnyílt volna, melyen át Oroszországot lehet szállításokkal támogatni. Nem mellesleg a szövetségeseitől elszigetelt Törökországot kikapcsolhatják a háborúból, annál is inkább, mert az január 28-án támadást intézett a [[Szuezi-csatorna]] ellen. [[Isztambul]] elfoglalásához azonban először semlegesíteni kellett a [[Dardanellák]] erődjeit, ezért 1915. március 18-án angol-francia flotta hatolt a szorosba. A műveletet vezető de Robeck admirális az erődökkel vívott tűzpárbaj közepette három hajóját elvesztette, s négy továbbit súlyos sérülések értek aknák következtében. Az apró aknaszedő hajók a tüzelés közepette nem tudtak érdemi munkát végezni, ezért De Robeck nem mervén további veszteségeket vállalni lefújta a támadást. A visszavonulást akkor kezdték meg, mikor a parti tüzérség lőszere jószerével kifogyott.

Az erődök leküzdésére imigyen szárazföldi művelet vált szükségessé. A győzelem jelentősen megerősítette a török hadsereg harci szellemét és nyert pár hetet a felkészülésre, melyet jól kihasználtak. Előnyös állásokat foglaltak el, megerődítették azokat és szögesdróttal vonták körbe. Az antant árpilis 25-én szállt partra [[A Dardanellák ostroma|Gallipolinál]]. A gyengén felszerelt, hadianyaghiánnyal küszködő török hadsereg sikeresen védekezett, bár a körülbelül 140.000 fő antanttal veszteséggel szemben a török 250.000 főt tett ki. Katasztrofális hiégénés állapot alakult ki, melyet a tűző napont bomló temetetlen halottak, a legyek és az orvosi ellátás hiánya okozott. A központi hatalmak gazdasági segítsége nélkül a törökök kétes volt, meddig tudnak kitartani, ezért sürgőssé vált a Szerbia és (a hadiszállítmányokat semlegességére való hivatkozással át nem engedő) Románia által blokkolt balkáni hadiút megnyitása. A brit katonaság és a közvélemény Gallipolinál kapott először komolyabb kóstolót a tömegháború borzalmaiból.

 

 

{{I. világháború}}

{{Portál|Törökország|-|Első világháború|-|Hadtudomány|}}

 

[[Kategória:Első világháború|*]]

[[Kategória:1915 hadműveletei]]