„A walkür” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Zenéje |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
A walkür a Ring-ciklus – vagy Nibelung tetralógia – azon darabja, amely a sorozat tagjai közül önállóan is a leggyakrabban műsorra kerül. Ennek az a magyarázata, hogy e monumentális méretű alkotás viszonylag laza szállal kötődik a korábban történtekhez és bár maga is előzménye a továbbiaknak, önmagában is kerek egységet alkot.
==A mű keletkezésének története==
{{fő|A Nibelung gyűrűje#A mű keletkezésének története}}
==Szereplők==
{| class="wikitable"
83 ⟶ 85 sor:
Harcban elesett hősökkel nyergükben walkürök cikáznak Walhalla vára felé. Egyedül Brünnhilde hiányzik a testvérek közül, kisvártatva azonban ő is megérkezik. Általános meglepetésre azonban nem elesett harcost hoz, hanem egy asszonyt kísér. Elmeséli a többieknek, mint szállt szembe apja utasításával és kéri a többiek védelmét. Miközben beszél, már látszik a mögötte sötétlő felhő, amelyen Wotan érkezik leányai közé. Brünnhilde most azt kéri, legalább a magával hozott asszonyt Sieglindét vegyék pártfogásukba. Ő azonban visszautasítja a segítséget. Siegmund nélkül maga sem kívánja már az életet. Ekkor Brünnhilde tudatja vele, hogy gyermeket hord a szíve alatt, Siegmund magzatát, a jövő legdicsőbb bajnokát. Sieglinde most már maga is kéri a walkürök segítségét. Tanácsukra keletre indul, egy távol; erdőben húzódik meg, közel ahhoz a helyhez, ahol Fafner sárkányként őrzi barlangját. Ezt a tájat ugyanis gondosan kerüli Wotan, így biztonságban nevelheti föl majd gyermekét, akit Siegfriednek fognak majd hívni. Brünnhilde lelkére köti még, az ifjú, ha felnő, darabjaiból kovácsoltassa újra a Nothungot, amely védelmezője lesz a harcban. Sieglinde távozik, Brünnhilde pedig várja Wotan büntetését. Az istenek ura elküldi a többieket: számadásuk csak kettejükre tartozik. Bár büntetnie kell önvád gyötri. Leánya legtitkosabb kívánságát teljesítette, azt, amit mindig szeretett volna. Jól tudja ezt leánya is, ezzel igyekszik védeni is magát. Hiába azonban, bűnhődnie kell. Wotan már határozott: álmot fog lányára bocsátani, nyugalmát lángtenger őrzi majd. Ezt az akadályt csak a legbátrabb harcos, a hősök hőse fogja tudni áttörni és a maga számára felébreszteni. A főisten magában már a születendő Wälsung-ivadékra gondol, remélve, hogy mégiscsak megvalósul álma, legföljebb egy nemzedékkel később. Fájdalmasan búcsúzik legkedvesebb leányától, majd Logét, a tűzistent szólítja, hogy fellobbanjanak a gyermeke álmát őrző lángok.
==Drámai elemzése==
Az [[Jörd|Erdával]] történt találkozás felnyitotta Wotan szemét és örök félelem rabja. A gyűrű [[Fafnir|Fafner]] kezében, aki most sárkány alakjában őrzi egy barlang mélyén. A Neidhöhle bejárata előtt Alberich vár a kellő pillanatra amikor vissza tudja szerezni a gyűrűt, amivel el tudná pusztítani az istenek új hajlékát. Félve attól, hogy Alberich megszerzi a gyűrűt és bosszút áll az isteneken, Wotan azon fáradozik, hogy maga tegye jóvá az általa okozott balsorsot. Ez egy módon lehetséges: vissza kell adni a gyűrűt a [[rajna]]i [[sellő]]knek. De Wotan, aki a szerződéseken alapuló isteni rend őre, ezt nem teheti meg, nem rabolhatja ki azt, akit ő maga fizetett meg. Másnak kell ezt helyette megtennie, mégpedig szabad elhatározásból, egy hősnek, az emberiség gyermekének.<ref name="Rappl-MásodikSzöveg">{{cite book|last=Rappl|first=Erich|title=Wagner operakalauz|pages=65-70|chapter=A walkür}}</ref>
A ''Nibelungenmythos'' első prózai vázlatában [[Richard Wagner|Wagner]] a következőképpen öntötte szavakba [[Odin|Wotannak]] a hősbe vetett hitét: „Az emberre akarják tehát isteni mivoltukat átruházni s ezzel erejét annyira megnövelni, hogy erejének tudatában maga utasítsa el az isteni segítséget, hogy szabad akaratából azt tehesse, amit értelme sugall. Erre a fennkölt hivatásra, saját vétkük jóvátételére nevelik most már az istenek az embert, s akkor érnek célt, amikor ebben az emberi teremtésben önmagukat semmisítik meg, vagyis az emberi öntudat szabadságát megteremtve, maguk mondanak le közvetlen befolyásukról.”<ref name="Rappl-MásodikSzöveg" /><ref name="LeeWalküre">{{cite book|last=Lee|first=M. Owen|title=Wagner's Ring|pages=47-62|chapter=Die walküre|language=angol}}</ref>
A Wotan által megálmodott, [[Prométheusz]]hoz hasonló szabad hős azonban nem jelentkezik magától. Az isteni szikrának az emberi nem legfelsőbb urától kell jönnie. Wälseként Wotan egy emberi nőt teherbe ejt, aki megszüli neki Siegmundot és Sieglindét, a jövő reménységét. Wotan az istenek és emberek minden törvénye elleni lázadónak neveli fiát. Siegmund és Sieglinde osztja a kiválasztottak sorsát, anélkül, hogy ismerné küldetését: Sieglindét elrabolják, és olyan férfival (Hundinggal) kényszerítik házasságra, akit nem szeret; Siegmund pedig menekülés közben nyomát veszíti atyjának, és hazátlanul, békétlenül bolyong a világban. Kettejüknek Hunding hajlékában történő találkozásával indul ''[[A walkür]]'' cselekménye.<ref name="Rappl-MásodikSzöveg" /><ref name="LeeWalküre" />
Az első felvonás központi motívuma a szerelem, amelyben a remény és beteljesülés ígérete ízzik. A fivér és nővér közötti kivirágzó szerelem egészen más jellegű, mint a mitológiai szereplők esetében. A mitikus szféra itt alakul át az emberi szférává, az érzelmek felszabadulása és a kényszerházasságból való kiszabadulás szférájává.<ref>{{cite book|last=Batta|first=András|title=Opera|pages=806}}</ref>
A felvonás érzelmi tetőpontját akkor éri el, amikor Siegmund kihúzza a varázskardot a kőrisfából. A kard, amelyet Wotan Sieglinde nászának napján markolatig döfött a Hunding hajlékában gyökerező kőrisfa törzsébe, hogy fia egykor majd „a legnagyobb ínségben” megtalálja és elnyerje: a hősvárás önáltató reménységének jelentős szimbóluma.<ref name="Rappl-MásodikSzöveg" />
A testvérel egymásra találásának első áldozata Hunding, Fricka szolgálója. Az erdész azonban nem a gonoszság megtestesítője, hanem sokkal inkább az emberi erkölcsi törvények képviselője, a jámborságé. Ragaszkodik nemzetségéhez, ettől remél segítséget, de ugyanakkor képes azt megvédeni. Meglátja Siegmundban a világi rend ellenségét, aki nem csak a törvényeket nem tiszteli, de szerelemben egyesült saját testvérével is. Kettejük viadalát az istenek viadala kíséri, mégpedig Fricka, aki a házasság szentségét őrzi és Wotan viadala. Fricka azonban rámutat, hogy nem lehet úgy hőst nevelni, hogy az olyat tesz ami az istenek számára is tilos. Wotan meghátrál ugyan, de áthidaló megoldást talál. Felkéri lányát [[Brünhild|Brünnhildét]], hogy ő ölje meg Siegmundot. Brünnhildében ekkor tudatosul, hogy Wotan kész lemondani vágyairól, reményeiről, hogy győzött Fricka merev eszmevilága, hogy helyzetéből nincs kiút, és ettől megundorodva már csak saját vesztét kívánja. Brünnhildét megrendítik az események, de apja parancsának engedelmeskedve megjelenik Siegmund előtt és tudatja vele, hogy sorsa a halál. Siegmundot azonban mindez hidegen hagyja, feltétlen és határtalan szerelmében visszautasítja a túlvilági boldogságot, kigúnyolja az istenek urát és kész a szeretett nőt is magával vinni a halálba. Siegmund elszántsága és szerelme megdönti Brünnhilde engedelmességét, aki védőként az oldalára áll. Így maga Wotan kénytelen közbelépni és dárdájával széttöri Siegmund kardját. A hős holtan esik össze. Brünnhilde kimenti Sieglindét és ígéretet tesz neki: ''Élj,ó asszony, a szerelemért, egy Wälsung növekszik öledben!''. A valkűr tudja, hogy Siegmund és Sieglinde gyermeke lesz majd az, akinek valóban sikerül majd felülkerekednie az istenek hatalmán, ő lesz az akire Wotan áhítozik. A két nő a halál és a megsemmisülés erői ellen, az élet és a jövő szolgálatára szövetkezik.<ref name="Rappl-MásodikSzöveg" /><ref name="LeeWalküre" />
Brünnhildét, aki korábban a halál angyalaként lépett Siegmund elé atyja bukott angyalként kitaszítja Valhallából. Brünnhilde meghajlik apja akarata előtt és vállalja a rá kirótt büntetést, de mindez csak látszat, mert a valóságban elősegíti apja negtisztulását. Elmondja mennyire megszégyenült, amikor szembenézett az ember panaszával, a szabad szívek szerelmével. Egyedül azért lázadt fel annak szándéka ellen, aki maga palántálta szívébe a Wälsungok szeretetét.<ref name="Rappl-MásodikSzöveg" />
''A walkür'' utolsó jelenete Wotan számára önvizsgálatot jelent. Most kezdi felismerni, hogy igazságtalan volt Brünnhildéhez. A valkűr eléri, hogy apja szívében a diszharmónia feloldódjon. Az isten itt búcsúzik ifjúsága álmaitól, attól az elképzeléstől, hogy a világ rendjét istenek tartsák fenn. Fel kell adnia azt a tervét, hogy saját magát megmentse, és fenntartsa az istenek hatalmát és helyreállítsa a világ egyensúlyát. Lassan rájön, hogy egy istenek nélküli világrend van születőben.<ref>{{cite book|last=Batta|first=András|title=Opera|pages=808-809}}</ref>
Wotan mély álmot bocsát „vágyainak gyermekére” („Wunschkind”), hogy bármely arra járó férfi felébreszthesse és nejévé tehesse. Nem hallgat már Brünnhildére, aki a hősről, Sieglinde születendő gyermekéről szól, de nem hallja leányának szavait, amelyekben tudtára adja, hogy Sieglinde magával vitte az eltört kard darabjait. De amikor a leány végső kétségbeesésében egy lángoktól övezett sziklaorom látomását idézi fel, amely megvédhetné álmában a gazságtól, Wotan előtt még egyszer felvillan annak a jövőnek a képe, amely Brünnhildével együtt elhagyja őt. Teljesíti tehát Brünnhilde kérését, lángra lobbantja a tüzet, és kimondja a varázsigét: ''Aki rettegi dárdám hegyét, soha át ne lépje a tüzet!''<ref name="Rappl-MásodikSzöveg" /><ref name="LeeWalküre" />
==Zenéje==
108 ⟶ 129 sor:
<references />
==Felhasznált irodalom==
*Batta András:''Opera'', Vince Kiadó, Budapest, 2006
*Rappl, Erich: ''Wagner operakalauz'', Zeneműkiadó, Budapest, 1976 ISBN 963 330 133 5
*Till Géza: ''Opera'', Zeneműkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963 330 564 0
| |||