„Halak” változatai közötti eltérés

Mindig baj van, ha látatlanban készítünk ruhát valaki számára. Linné megalkotta a halak ''Pisces'' osztályát 1758-ban anélkül, hogy sejtette volna, mi mindent fognak pár évszázad múlva ebbe a fogalomkörbe belegyömöszölni.

A probléma azzal kezdődött, hogy a korabeli zoológia a körszájúakat ([[Ingolák]]) és a cápa-rája féléket ([[Porcos halak]]) is ide sorolta, bár már Linné is érezte, hogy nem ide valók, - de ő még nem tudott velük mit kezdeni.

 

{{idézet|A halak fejlődéstörténetének körülbelül tíz százalékát ismerjük, annak is csak egyes részeit és valószínű, hogy a teljes fejlődéstörténetüket soha nem fogjuk megismerni.|Joseph S. Nelson|Fishes of the World, 2006 <ref>[http://eu.wiley.com/WileyCDA/WileyTitle/productCd-0471250317,subjectCd-LSZ0,descCd-tableOfContents.html Joseph S. Nelson: ''Fishes of the World, 4th Edition'']</ref>}}

* † ''[[Acanthodii]]'' (valódi végtagú, félcsontos halak osztálya) Fejlődéstörténetileg nem tartoznak sem a porcoshalakhoz, se a csontoshalakhoz, azonban mégis számos szerzett és osztott jellegük a valódi halak közeli rokonává teszi.

 

 

* ''[[Actinopterygii]]'' (sugarasúszójú, külső orrnyílású csontos halak osztálya): Megnyúlt, oldalt lapított, hengeres vagy kígyószerű testük kétoldalian részarányos. Tengerben vagy édesvízben élnek, hidegvérű élőlények, kivéve egyes gyorsan úszó halfajokat. Ilyen ritka kivételek pédául a [[kékúszójú tonhal]], valamint a [[kardhal]]ak, amelyek melegvérű halak, azaz testük hőmérsékletét a környező víznél magasabb szinten képesek tartani. Erre csak csak néhány cápafaj, az emlősök és madarak képesek. Koponyájukat bőrcsontok, testüket pedig eredetileg pikkelyekből álló takaró fedi, amely a kopoltyúkat is egységes fedővel burkolja be. Valamennyien kopoltyúval lélegeznek, úszóhólyagjuk csak kivételesen fejlődött vissza. Páros és páratlan végtagjaik pikkelyeredetű ún. álvégtagok. Mivel a sugarasúszójú halak ''Actinopterygii'' osztálya a közös ősnek összes leszármazottját is tartalmazza, - ezért ez monofiletikus csoport. Kivétel ez alól a zománcpikkelyű halak [[Sokúszóscsuka-félék|''(Cladistia)'']], és a porcos vérteshalak [[Porcos vérteshalak|''(Chondrostei)'']] alosztálya, amelyek ugyan visszavezethetők egy közös ősre, de nem tartalmazzák a legközelebbi közös ősnek az összes leszármazottját, - ezért parafiletikus csoportok. A sugarasúszójú halak harmadik alosztálya az újúszójú halak ''[[Neopterygii]]'' csoportja már a devonban kialakult. Az ősi újúszójúak mai képviselői a vértescsuka-alakúak [[Kajmánhalfélék|''Lepisosteiformes'']] és az iszaphal-alakúak [[Iszaphal|''Amiiformes'']], amelyek közös gyűjtőneve ''[[Holostei]]'' (''Ginglymodi'' Cope, 1871, + ''Halecostomi'' Regan, 1925 — former = ''Holostei''). Főbb jellegeik: csontos ganoid pikkelyek, az úszókban az úszósugarak száma lecsökken és megjelenik a homocerk farokúszó (a faroklebenyek szimmetrikusak). Az újúszójú halak harmadik csoportja a valódi csontos halak [[Csontos halak|''Teleostei'']] csoportja/divizió <ref>[http://www.uantof.cl/recursos_mar/pdf/vol19/vol19_19.pdf Phylogeny of Teleostei: Gloria Arratia, 2000]</ref>, amely a legfejlettebb csoport, a ma élő halfajok nagyrészét tartalmazza. Az első valódi csontos hal a középső triászban jelent meg, főbb jellegeik: a pikkelyekről eltűnik a ganoin réteg, így az könnyebb és rugalmasabb lett. Megjelenik a homocerk farokúszó, amely a halat előre hajtja és nem előre-lefelé, mint a heterocerk farokúszó, így a mellúszók felszabadulnak a vízben való fennmaradás funkciója alól. A krétában már mind a tengerekben, mind az édesvizekben egyaránt igen elterjedtek voltak, napjainkra több mint 31000 fajuk ismert és rendszerezett.<ref>[http://research.calacademy.org/redirect?url=http://researcharchive.calacademy.org/research/Ichthyology/catalog/fishcatmain.asp Totals Number of fish species described from years 1989 through 2008 Year New species described]</ref> A gerincesek egyetlen más osztályában sem látott alakgazdagság következtében a valódi halak közt a gömb formától a kigyó, illetve botsáskaszerűen megnyúlt, esetleg hosszú kocsányokon lógó szemű bizarr alakokig, a kétoldalt korongvékonyra lapított formától a hát-hasi irányban teljesen lelapult tányérformáig, a páncélos alakoktól a pikkelyruhába burkoltakon keresztül a teljesen csupaszokig, a csupaszáj alakoktól a kis szűk, résszerű szájnyílásúakig, a hatalmas teleszkópszeműektől a teljesen vak formákig, vagy a mélytengerek őrök sötétségében saját lámpással világító bizarr formákig, a tenger habjait a gyorsvonat sebességével hasító, vagy szárnyszerű hatalmas mellúszóikkal madarak módjára a levegőbe felemelkedő alakoktól, a más halakra rátapadva magukat tovahurcoltatókig minden alak és életmódbeli alkalmazkodás megtalálható. Természetesen ez a rövid jellemzés nem terjed ki olyan részletekre, mint pl. a koponyacsontok elhelyezkedése, összenövése, vagy átalakulása révén létrejött bonyolult helyzetek ismertetésére, valamint számos, csak a szakember számára látható jellemvonásokra épülő rendszerezésre. Ezt már csak azért sem lehet részletesen ismertetni, mert a halszerű gerinceseknek túlnyomó többségét adó valódi halak forma változatosságának olyan tobzódását nyújtják, hogy ezt áttekinteni és főleg összekötő tulajdonságaik alapján rendszerezni is őket, - ezt nemcsak egy kívülálló érdeklődő, hanem bizonyos tekintetben még egy specialista sem tudja.

==== Szaporodásbiológia ====

{{főcikk|A halak szaporodásbiológiája}}

 

== Lásd még ==