„Nándori Gyula” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
Nándori Gyula Budapesten született, és középiskolai tanulmányait a Széchenyi István Gimnáziumban és a Piarista Gimnáziumban végezte 1943 és 1947 között. Érettségi után a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]] [[sopron]]i Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán tanult, ahol 1951-ben szerezte meg kohómérnöki oklevelét. 1954-től 1954-ig a [[Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak|MÁVAG]] Mozdony- és Gépgyár budapesti vasöntödéjében dolgozott üzemmérnökként, üzemvezető helyettesként. 1954-ben a Vasipari Kutató Intézet Öntödei Osztályán a [[Magyar Tudományos Akadémia]] ösztöndíjas aspiránsa, majd 1957 és 1963 között tudományos munkatársa volt. A műszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1959-ben szerezte meg, az egyetemi doktori címet pedig rá egy évre kapta meg.
 
Az egyetemi oktatómunkát 1959-ben kezdte a [[Miskolci Egyetem|Nehézipari Műszaki Egyetemen]], ahol a [[Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kar (Miskolc)|Kohómérnöki Karon]] a ''Vas-, acél- és fémöntés'' című tantárgy előadója volt. 1961–1963 között [[Egyiptom]]ban dolgozott vendégprofesszorként. Hazatérése után Miskolcon a Vaskohászattani Tanszék egyetemi docense lett, és ekkor indult be az öntő ágazatos képzés. 1965. január 1-jén az ő szervezésében és vezetésével megalakult az önálló Öntészeti Tanszék. A tanszéket – 1968-tól már egyetemi tanárként – egészen nyugdíjazásáig, 1990-ig vezette. 1971-től 1974-ig ellátta a Kohómérnöki Kar dékáni feladatait is. Nyugdíjba vonulása után is dolgozott a tanszéken, 2000-től haláláig [[professor emeritus]] volt.
 
Részt vett az MTA Metallurgiai Bizottságának munkájában, az [[Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület]] alelnöke és az Egyetemi Osztály elnöke volt. Tagja volt a Német Öntők Szövetségének és a Német Anyagtudományi Egyesületnek.