Főmenü megnyitása

Módosítások

1 241 bájt hozzáadva ,  9 évvel ezelőtt
Pontosítottam néhány hibát illetve kiegészítettem olyan részletekkel, amelyek segítik az olvasót szerepének jobb megértésében
'''Király Károly''' ([[Dicsőszentmárton]], [[1930]]. [[szeptember 2026.]]) romániai magyar politikus, közgazdász.
 
[[19501949]]-[[1965]] között a [[Román Kommunista Párt]] (RKP) ifjúsági szervezetének ( IMSZ, később KISZ) volt az aktivistája, majd a [[Magyar Autonóm Tartomány]] KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajon (körzet) első titkárává nevezték ki. [[1966]]-[[1968]] között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. [[1968]]-[[1972]] között a [[Kovászna megye]]i [[pártbizottság]] első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Alelnöke lett az [[1968]]. november 15-én megalakuló [[Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa|Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának]].
 
1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románlakta Karánsebesi [[Krassó-Szörény megye]]Erdőkitermelési és Fafeldolgozási Kombinát párttitkárávávezérigazgatójává, majd visszaengedték Marosvásárhelyre. [[1978]]-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen.Bűntetésként újra Karánsebesre számüzték.Bukarestbe menet [[1978]]. június 16-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára.Nemsokára újra visszatér Marosvásárhelyre. 1978 októberében, már a medgyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást adott a börtönből frissen szabadult [[Visky Árpád]]nak és az 1977 óta üldözött [[Hosszú István]]nak és sok más kitelepedni szándékozó olyan német és magyar nemzetiségű román állampolgárnak, akiket elbocsátottak munkahelyükről. Bedványányaival tovább bombázta a vezető beosztású román vezetőket. Ezek a beadványok a nyugati világ legolvasottabb lapjainak címoldalára kerültek így neve és diktatúra ellenes tevékenysége ismertté tette Európa és Amerika szerte.Ion Pacepa diszidens román szekurítátés tábornok "Vörös Horizontok" című könyvében is beszámol tevékenységéről
 
Az [[1989]]-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front alelnökévé választották. Részt vett a [[Romániai Magyar Demokrata Szövetség]] megalakításában, [[1992]]-[[1993]] között a Szövetség [[háromszék]]i szervezetének volt az elnöke. Az [[1990]]. március 17-19.-i [[marosvásárhely]]i eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor ("[[fekete március]]"), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt aIliescura, Maros megyeivalmint rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket.
 
[[1990]]. május végén tagja lett a román Szenátusnak (a kétkamarás román parlament másik háza, a Képviselőház mellett). Nem töltötte ki a mandátumát, 1991. december 12-én lemondott.<ref>[http://www.parlament.ro/pls/parlam/structura.mp?idm=108&cam=1&leg=1990 A román parlament hivatalos honlapja]</ref> Háttere ennek a lemondásnak az volt, hogy nem tudta meggyőzni az RMDSZ akkori vezetőségét és parlamenti frakcíóját: nem elég ellene szavazni, vagy tartozkodni a román "nemzetállami" koncepciójú alkotmánynak, mert ezzel akarva-akaratlanul legitimálják azt. Helyette a szavazástól való távolmaradást tartotta célszerübbnek, ami ráírányította volna az egész világ figyelmét a romániai nemzetiségek korábbi másodrendű állampolgári státusának konzerválására az új rendszerben.
 
Jelenleg [[Mezőkovácsháza|Mezőkovácsházá]]n él.
5

szerkesztés