„MADI manifesztum” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
3. sor:
== A manifesztum születése==
 
Az [[Uruguay|uruguayiuruguay]]i születésű, de [[Argentína|Argentínában]] tanuló és élő Carmelo Arden Quin a harmincas évek második felében találkozott [[Joaquín Torres García]]val. Az Európából éppen hazatért García ismertette meg vele az absztrakt, geometrikus művészet legfontosabb eredményeit. Arden Quin 1946-ban fogalmazta meg kiáltványát. A kiáltvány jelentőségét először 1948-ban szerezte, azután, hogy szerzője Európába, Franciaországba költözött. Másodszor pedig azután, hogy a MADI művészeti mozgalom az 1990-es évek elejétől világszerte új erőre kapott.
 
== Carmelo Arden Quin megjegyzése a manifesztumhoz==
19. sor:
Azokban az országokban, ahol az ipari fejlődés a tetőfokára hágott, a régi burzsoá realizmus szinte teljesen eltűnt. A természet utáni művészi ábrázolásmód hanyatlóban volt, bár nagyon gyengén még védekezett.
 
Nos, ekkor lépett színre az [[Absztrakt expresszionizmus|expresszív absztrakció]]. Ez a tendencia magában foglalta a figuratív művészeti iskolákat, a [[kubizmus|kubizmustól]]tól, a [[szürrealizmus|szürrealizmuson]]on át a [[futurizmus|futurizmusig]]ig. Természetesen ezek az iskolák, saját korukban ideológiai szükségletekre válaszoltak és műveik elismerésre méltók abban a tekintetben, hogy megoldást kerestek a kor, kultúra által felvetett kérdéseire. Ennek ellenére történelmi szerepük lejárt. Ugyanis az ebben az összefüggésben született alkotásokban tetten érhető a természet utáni ábrázolásmódhoz való töretlen ragaszkodás, a figuralitás hű kiszolgálása, ami merőben szemben állt a [[konstruktivizmus|konstruktív]] szellemiség azon erőfeszítésével, amely a különböző országokban a kultúra minden területének átszövésére irányult.
 
A [[Absztrakt művészet|konkrét művészettel]], amely valójában a legfiatalabb ága az absztrakt irányzatoknak, elkezdődik a nonfiguratív művészet nagy korszaka, amelyben a művész egyszerűen fog egy elemet a hozzávaló kellékekkel, és a maga tiszta lényegében létrehozza a művet. De a konkrét az egyetemesség és az összefüggések rendszerezésének igénye nélkül halászott. Elveszett az áthatolhatatlan és legyőzhetetlen ellentmondások hálójában, konzerválta a korábbi művészetek, illetve közvetlen elődei: a [[szuprematizmus]], [[konstruktivizmus]], [[neoplaszticizmus]] bizonytalanságait, halogatta a problémák feldolgozását.
74. sor:
 
Rátok hagyom a jövő formáinak feltalálását.
 
 
'''Carmelo Arden Quin''' (Buenos Aires 1946)
 
 
== Lásd még ==