„Lengyel–lovagrendi háború (1331–32)” változatai közötti eltérés

A következő több mint két évtizedben hadjáratok sorát vezették [[Lengyelország|lengyel]] és [[Litvánia|litván]] területekre. A lengyelek [[Magyarország]]tól kaptak segítséget: [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] magyar király különféle segédcsapatokkal sőt olykor egész seregekkel támogatta a [[lengyelek]]et a [[Német lovagrend|német]], [[Tatárjárás|tatár]] [[Litvánia|litván]] háborúkban, sőt néhány [[Ukrajna|rutén]] vagy [[Oroszország|orosz]] hadjáratban.

[[1330]]-ban a [[Cseh Királyság|cseh király]] délről támadást intézett [[Lengyelország]] ellen. A [[csehek]] és a [[Német Lovagrend|német lovagrend]] már a század elején [[II. Vencel cseh király|II. Vencel]] révén szövetséget kötött egymással, amelynek értelmében a déli tartományokat a [[Cseh Királyság|cseh király]], az északi, északkeleti részeket a lovagrend kapta meg. [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] ekkor elküldte [[Lengyelország]]ba [[Homonnai Drugeth Vilmos]]t [[I. Ulászló]] megsegítésére.

A [[csehek]] támadását sikerrel elhárították, de [[1331]]-ben északról újabb hadjáratot intézett a [[Német Lovagrend|német lovagrend]]. Ebben az évben [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] [[Magyarország|magyar]] és [[Habsburg Ottó]] [[Ausztria|osztrák]] uralkodó [[Csehország|cseh-ellenes]] szövetséget kötött.

A lovagok elfoglalták [[Kalisz]]t, de [[június 27.|június 27-én]] [[I. Ulászló lengyel király|Ulászló]] [[płowcei csata|Płowcé]]nél vereséget mért rájuk. Ekkor a [[Csehország|cseh]], a [[Magyarország|magyar]] és az [[Ausztria|osztrák]] uralkodók bevonásával béketárgyalások kezdődtek. [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] további magyar (sőt még [[kunok|kun]]) erőket is irányított a térségbe a [[Német Lovagrend|német lovagok]] elleni harc dotálására.