„IV. Miklós pápa” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Az első ferences pontifikátus: kisebb formai javítások, |
a →Az első ferences pontifikátus: IV. László --> IV. László magyar király (zöldkékít), |
||
22. sor:
==Az első ferences pontifikátus==
Miklós trónra emelkedése újra felerősítette a két szembenálló római párt ellenségeskedését. Noha maga a pápa igyekezett szerzetesként a két család között lavírozni, mégis kénytelen volt elismerni, hogy a Colonna családnak nagyobb befolyása volt felette. A rómaiak gyakran gúnyrajzokat készítettek róla, amint egy oszlopba van zárva, és onnan csak a [[tiara|tiarája]] látszik ki. Az oszlop szó [[olasz nyelv|olaszul]] ''colonna'', és így a család jelképe is volt, a rajz tehát Miklós függőségét gúnyolta ki. <br>
Az új egyházfő olyan párt támogatását élvezte, amely ellenezte az Anjouk szicíliai hatalmát, ezért az [[II. Jakab aragóniai király|I. Jakab]] vezette szigetország újra reménykedhetett a pápai elismerésben. Valóban Miklós politikájának központi kérdése volt Szicília helyzete. Ezt olyannyira fontosnak tartotta, hogy emiatt elhalasztotta [[I. Rudolf német király|I. Rudolf]], német király császárrá koronázását. A déli remények azonban kezdtek szertefoszlani, amikor Miklós, mint Szicília hűbérura semmissé nyilvánította [[II. Károly nápolyi király|Salernoi Károly]] és Jakab szerződését, amelyet [[1288]]-ban kötöttek, és amelynek értelmében Károly lemond Szicília trónjáról az Aragóniai-ház javára. Ezt az álláspontját erősítette meg, amikor[[1289]]. [[május 29.|május 29-én]] [[Rieti]] városában [[Nápoly]] királyává koronázta Károlyt. A koronázást megelőzően Károlynak szerződésben kellett megesküdnie, hogy elismeri a pápát hűbérurául és sosem vállal közhivatalt a Pápai Állam területén. [[1291]] [[február]]jában Miklós hatására szerződést kötött II. Károly, [[III. Alfonz aragóniai király|III. Alfonz]], [[Aragónia]] királya és [[IV. Fülöp francia király]] I. Jakab elűzésére a szicíliai trónról. IV. Miklós pontifikátusa alatt kezdődött meg a pápaság küzdelme a [[Magyarország|magyar]] trónért, ugyanis Miklós korában I. Rudolf gyermekét, Albertet hívták meg a magyar bárók a trónra. A családi kapcsolat révén a király elfogadta gyermeke számára a felkérést. A pápa [[IV. László magyar király|IV. László]], magyar király mellé állt, de hamar kiderült, hogy a magyar trónt az Anjouknak szerette volna megkapni. Miklós II. Károly, nápolyi király gyermekét, [[Anjou Martell Károly|Martell Károly]]t akarta az [[Árpád-ház|Árpádok]] trónjára ültetni.
A Colonnák támogatta egyházfő pontifikátusának nagy kérdése volt egy újabb [[keresztes háborúk|keresztes háború]] indítása keletnek. [[1289]]-ben elesett [[Tripolisz]], majd [[1291]]-ben megnyitotta kapuit [[Akkó]] városa is a [[szeldzsuk törökök]] hadai előtt. Ezzel elesett az utolsó keresztény kézen lévő vár is. A [[johanniták]] [[1310]]-ben [[Rodosz (sziget)|Rodoszra]] menekültek. Az [[iszlám]] elleni harcokra több felhívást is intézett Miklós, a keresztes háborúra hívó leveleit eljuttatta minden keresztény uralkodó udvarába, de a keresztes eszmék ekkorra már kiégtek. A pápák és a királyok túl sokszor hirdették meg a hadjáratot saját érdekeik védelmében, éppen ezért már nem volt hitele a felhívásnak. És noha Miklós kiállított egy húsz hajóból álló flottát, az európai uralkodókat ez sem győzte meg.<br>
| |||