„Rozgonyi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Károly Róbert --> I. Károly magyar király (zöldkékít), |
a →Előzmények: III. András hivatkozások kékítése, |
||
23. sor:
== Előzmények ==
A [[13. század]] közepén kezdődött [[Magyarország]]on az a folyamat, melynek eredményeképpen az ország területének nagy része néhány tartományúr – kiskirály, vagy oligarcha – hatalma alá került. A folyamat időben egybeesett – és a kölcsönhatások következtében annak részben oka, részben következménye volt – az országot több mint négyszáz éven át irányító Árpádok hatalmának hanyatlásával. Így, mikor [[III. András magyar király|III. András]]sal az [[Árpád-ház]] kihalt, a feudális magyar állam fennállásának legsúlyosabb válságát élte át. A magyar trónra pályázók között egyetlen olyan jelölt sem volt, aki döntő támogatást tudhatott volna maga mögött. A végül királlyá koronázott [[Vencel magyar király|Vencel]], majd [[Ottó magyar király|Ottó]] is kénytelen volt elhagyni az országot. [[1307]] végére a magyar trónra pályázók közül már csak egyetlen jelölt maradt, a pápa és néhány magyar főúr támogatását élvező [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]]. Az [[1308]]. [[november 27.|november 27-én]] tartott pesti országos gyűlés királlyá választotta az Anjou-házból származó uralkodót és [[1310]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] a király magyar szokásjognak megfelelő koronázása is megtörtént, azonban a tartományurak hatalma továbbra is csorbítatlanul fennállt.
[[Fájl:Kiskirályok uralmi területei.jpg|thumb|left|300px|Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a [[14. század]] elején.]]
Ezt mutatja az a körülmény is, hogy [[1311]]. [[június 25.|június 25-én]] az egyik legnagyobb hatalmú tartományúr, [[Csák Máté]] megtámadta [[Buda|Budát]] és ennek következtében a magyar király kénytelen volt székhelyét [[Temesvár]]ott berendezni. Károly kezdetben békésen kísérelte meg rendezni a viszonyokat, a pápai legátus tárgyalásai és a főpapok egyházi büntetései azonban rendre hatástalanok maradtak, így nyilvánvalóvá vált, hogy a kiskirályok hatalmát csak fegyveres erővel lehet megtörni. Mivel az oligarchák csak ritkán léptek fel közösen, elszigeteltségük lehetőséget nyújtott arra, hogy a központi hatalom egyenként próbálja legyőzni őket. Károly az ország egyesítéséért vívott háborújában elsősorban az egyházra és a köznemességre támaszkodhatott. Az egyházi támogatás nem csak erkölcsi természetű volt, mert az országban akkor mintegy harminc rendházzal rendelkező [[Johanniták|Johannita Lovagrend]] jelentős katonai erőt képviselt.
| |||