A [[Magyar Királyság]]ban a magyar magánjogban az adományrendszer idejében valamely nemesi és adományi jószág tulajdonosának az adománylevél értelmében [[örökös]] nélkül való elhalálozását jelentette. A magszakadásnak[[gyökeres tehátjog]]nak különbözőa értelmehiánya volt,azt aszerintjelentette, hogy aaz jószágörökvallás örök jogot, tulajdont adott ugyan, azonban csak az átruházó (valló, fatens) és annak jogutódaival és harmadik személyekkel, de nem a fiágnakkoronával vagyszemben. Az örökvallás a leányágnakkirályi isjogot volt-enem adományozva.érintette Ígys a magszakadáskoronát egyrésztnem háramlásikötelezte. cmA (titulusvallományos devolutionis(fassionarius) voltés jogutódai tehát az örökvallás alapján csak addig maradtak a szerzett birtok tulajdonában, ugyanisamig abban a magszakadáscsaládban, esetébenamely a birtokot adományul nyerte, az adományiadománylevél jószágértelmében [[magszakadás]] (defectus seminis) esete be nem állott. Magszakadás beállta esetében a birtok a [[Szent Korona|szent koronára]] szálltvisszaszállt, visszaés a fiskus a birtokot elvette attól, másrésztakinek adományozásikezén címkénttalálta. szzolgáltEnnek a jogi indoka az, hogy senki több jogot másra át nem ruházhat, mint amennyivel ő maga bír. (Latinul: ''nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse habet'').
A magszakadásnak tehát különböző értelme volt, aszerint, hogy a jószág csak a fiágnak vagy a leányágnak is volt-e adományozva. Így a magszakadás egyrészt háramlási cm (titulus devolutionis) volt, ugyanis a magszakadás esetében az adományi jószág a koronára szállt vissza, másrészt adományozási címként szzolgált.
