Wikipédia

„Tu–144” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Visszavontam 91.120.168.8 (vita) szerkesztését (oldid: 7038795) - Ez micsoda?
MondalorBot (vitalap | szerkesztései)
2 808 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: sk:Tupolev Tu-144; kozmetikai változtatások
21. sor:
| tuzelo = 70 000 kg
| mtow = 207 000 kg <sub>(Tu–144D)</sub> <ref name="tupoljeviroda"/>
| hajt = Tu–144Sz: 4 × [[Kuznyecov NK-144]] <br />Tu–144D: 4 × [[Koljeszov RD-36-51]] <br />Tu–144LL: 4 × [[Kuznyecov NK-321]] [[gázturbinás sugárhajtómű]] [[utánégető]]vel
| tol = Tu-144D: 4 × 200 kN
| vmax = 2 [[Mach]]
| vut = 1,84 Mach
| hatosugar = Tu–144D: <br />6200 km <sub>(70 utas / 7 tonna)</sub><br />5500-5700 km <sub>(110-130 utas / 11-13 tonna)</sub><br />5330 km <sub>(150 utas / 15 tonna)</sub>
| hmax = 18 000 m
| emelk = 3000 m/perc
41. sor:
 
== Tervezése és fejlesztése ==
[[Hruscsov]] utasítását követve<ref>{{cite book |author=Szergej Nyikolajevics Hruscsov, Shirley Benson |editor=William Taubman |title=Nikita Khrushchev and the Creation of a Superpower |year=2001 |publisher=Penn State Press |url=http://books.google.hu/books?id=dQeahlZdM7sC&lpg=RA1-PA453&dq=Tu-144&lr=&as_brr=3&pg=RA1-PA453 |pages=453 |id=ISBN 9780271021706978-0-271-02170-6|language=angol}}</ref> a Repülőgépipari Minisztérium 1963. július 26-án elrendelte egy szuperszonikus utasszállító gép fejlesztését, miután tíz nappal korábban a szintén Hruscsov vezette szovjet [[minisztertanács]] jóváhagyta a programot. A feltételek szerint a Tupoljev-tervezőirodának egy 2300–2700 km/h utazósebességű, 80–100 utas szállítására képes, 4000-4500 km hatótávolságú utasszállítót kellett terveznie, továbbá egy nagyobb üzemanyagtartályú, 30–50 utast 6000–6500 km-re szállító változatot is. A maximális felszállótömeget 120-130 tonnnában szabták meg. A terv az elkövetkező négy év során öt prototípus, ebből kettő felszállásra alkalmatlan, statikai próbáknál használandó gép elkészítését írta elő, az első gép elkészültét pedig 1966-ra.<ref name="tupoljeviroda"/>
 
A hatótávolsággal kapcsolatos műszaki kihívások sokrétűsége miatt a Tuplojev tervezőiroda kétlépcsős fejlesztés mellett döntött. Az első lépcsőfoknál a 4000-4500 km-es hatótávolságra képes repülőgépet fejlesztenék ki, a másodiknál a 6500 km-est. A Tu-144 sikere nagyban függött a gépre szerelhető hajtóművektől. A Mjaszicsev tervezőiroda is foglalkozott korábban hangsebesség feletti utasszállítók ötletével, és számításaik alapján nagyjából már kialakult, hogy a Tu-144 hajtóműveinek milyen paraméterekkel kellene rendelkezniük. Egy erősebb hajtómű kifejlesztéséig az NK–144-est építették az első Tu-144-esekbe.<ref name="tupoljeviroda"/>
47. sor:
A Tu-144 fejlesztése idején aerodinamikai kísérletet végeztek a [[MiG–21|MiG–21I]] kísérleti altípussal. 2 darab gépet építettek át, amelyeken a gótikus (színuszos) [[szárny]]formát tesztelték (a Tu–144-é kettős nyilazású delta) amin [[kombinált csűrő és magassági kormány]]ok voltak elhelyezve. Különleges kamerákkal szerelték fel a gépeket. Az orrakba és farokrészekbe egy-egy 290&nbsp;kg-os mozgatható súlyt építettek be, amikkel a gravitációs tömegközéppont-modosulásra reagálást figyelték. A tesztrepülések 1968. április 18-án kezdődtek a Gromov Repülő Kutató Intézetben. 1969 végére 140 repülést teljesítettek 19&nbsp;000 méter magasságig, 212&nbsp;km/h-tól 2,06 Mach-ig terjedő sebességtartományban. A fő tesztprogram befejezése után V. Konsztantyinov pilóta műrepülés közben lezuhant az első protopéldánnyal a Kutató Intézet területén. A második gépet a Tu–144-gyel repülő pilóták kiképzése után a monyinói múzeumban állították ki.<ref>[http://www.testpilot.ru/russia/mikoyan/mig/21/i/mig21i_e.htm A MiG–21I és az LS leírása.]</ref>
 
[[KépFájl:Tu-144_Concorde.jpg|border|left|250px]]
A [[deltaszárny]] miatt első ránézésre sokban hasonlít egymásra a francia-angol és a szovjet gép, de az irányítószervek, a navigációs berendezések és a hajtómű-rendszerek lényeges eltérést mutattak. Bizonyos szempontokból a Tu–144 technológiai előnyben volt, de többek között hatótávolságában, aerodinamikai kifinomultságában és a hajtóművek irányításában lemaradt a Concorde mögött. A Concorde például a [[Lucas Industries]] által gyártott hajtóművezérlő-rendszert használta, de a Tupoljev [[COCOM-lista|COCOM-listás]] korlátozások miatt nem vásárolhatott ilyent. A Concorde az utaskabin és a hidraulika-rendszer hűtéséhez az üzemanyagot használta, a Tupoljev viszont külön hűtőrendszert épített a Tu–144-be, így az lényegesen nehezebb lett. A Concorde a hangsebesség átlépése után az utánégetők használata nélkül is fenn tudta tartani sebességét, de a Tu–144 nem. A későbbi Tu–144SZ változatnál ezt a problémát már megoldották.<ref>[http://www.bbc.co.uk/dna/h2g2/A2818640 BBC Online: Tu-144 - World's First Supersonic Transport Aircraft]</ref>
 
62. sor:
 
== Menetrend szerinti üzemeltetése ==
[[ImageFájl:МАКС-2007-ЗВГ-002.jpg|thumb|center|500px|Egy Tu–144 with a [[MAKSZ|MAKSZ 2007]] kiállításon]]
 
 
Az Aeroflot 1974-ben négy Tu–144Sz-szel megkezdte a lehetséges útvonalak feltérképezését, például a Moszkva-[[Vlagyivosztok]] útvonalat, [[tyumen]]i technikai leszállással. <ref>{{cite book |author=Kenneth Owen, Science Museum (Great Britain) |title=Concorde: story of a supersonic pioneer |year=2001 |publisher=NMSI Trading Ltd |url=http://books.google.hu/books?id=VzNUJlX7CXoC&lpg=PA154&dq=Tu-144&lr=&pg=PA154 |id= ISBN 9781900747424978-1-900747-42-4 |pages=154 |language=angol }}</ref> A gépet 1975. december 26-án állították szolgálatba a [[Domogyedovói nemzetközi repülőtér|Moszkva-Domogyedovo]]–[[Alma Ata]] útvonalon, az utasszolgálat felkészítésére elsőként posta- és teherforgalomban. Az utasrepülések 1977. novemberében kezdődtek, és nagyjából menetrent szerinti jelleggel folytak egészen addig, amikor 1978. május 23-án az első Tu–144D egyik berepülése során halálos áldozatokat is követelő kényszerleszállást hajtott végre a Moszkva melletti Jegorjevszknél.<ref name="rian"/> Az utolsó menetrend szerinti Aeroflot járat a Tu–144 ötvenötödik utasszállító repülése volt 1978. június 1-jén.
 
[[KépFájl:MAKS-2007-Tu-144.JPG|thumb|right|250px|A Tu–144 egyik jellegzetessége a behúzható [[kacsaszárny]]]]
A Tu–144D változattal az Aeroflot 1979. június 23-án újra beindítani tervezte a menetrend szerinti járatokat, ám a jegorjevszki baleset miatt a gépek légialkalmassági bizonyítványa az utasrepülést nem engedélyezte. Ezek a gépek már csak légipostát és könnyebb rakományt szállítottak a hosszabb útvonalakon, például a Moszkva-[[Habarovszk]] viszonylaton. A Tu–144D-t már hatékonyabb [[Koleszov RD-36-51]] sugárhajtóművekkel szerelték fel, amely az utazósebességet 2,15 Machra emelte <ref name="drydenfactsheet">{{cite web |url=http://www.nasa.gov/centers/dryden/news/FactSheets/FS-062-DFRC.html |title=NASA Dryden kutatóközpont - Tu–144LL adatlap |accessdate=2009-06-19 |format= |work= }} {{en}} </ref>
 
75. sor:
 
== Egyéb üzemeltetése ==
[[KépFájl:Tu-144-cockpit2.jpg|thumb|right|250px|A fedélzeti mérnök munkahelye a Tu–144 pilótafülkéjében]]
 
Bár a típus utolsó, menetrend szerinti utasszállító járata 1978-ban szállt le, a Tu–144 gyártását csupán hat évvel később, 1984-ben állították le a félkész ''CCCP-77116'' lajstromszámú Tu–144D-nél. Az 1980-as évek során az utolsó két szériagyártott gépet légi laboratóriumként használták, többek között [[az ózonréteg pusztulása|az ózonréteg pusztulásának]] megfigyelésére, illetve a [[Burán]] űrsikló pilótáinak képzéséhez. Ez utóbbi keretén belül [[Igor Volk]] és [[Anatolij Levcsenko]] kozmonauta-jelöltek 22 km-es magasságól végeztek vitorlázó leszállást az egyik Tu–144D-vel.<ref>{{cite book |author=Bart Hendrickx, Bert Vis |title=Energiya-Buran: The Soviet Space Shuttle |year=2007 |publisher=Springer |url=http://books.google.hu/books?id=VRb1yAGVWNsC&lpg=PA231&dq=Tu-144&lr=&as_brr=3&pg=PA231 |pages=231 |language=angol}}</ref>
91. sor:
Egy másik elmélet szerint a [[fekete doboz]]t a szovjeteknek sikerült megszerezni és dekódolni. Ezen elmélet szerint a baleset oka az lehetett, hogy az előző nap a szerelők megváltoztatták a stabilizációs rendszer paramétereit abból a célból, hogy a Tu–144 a Concorde-nál látványosabb bemutatót produkáljon. Az elmélet szerint a változtatásokkal véletlenül rövidre zártak egy pár gyártáskor használt áramkört, amely miatt a gép [[átesés|átesett]] és lezuhant.<ref>[http://members.tripod.com/tu144/history.html A Tupoljev Tu–144 története {{en}}]</ref>
 
Egy harmadik elmélet szerint a francia–angol Concorde-csoport szánt szándékkal szabotálta a gépet. Mivel sejtették, hogy a szovjetek megpróbálják [[ipari kémkedés]]sel megszerezni a Concorde terveit, a szovjeteknek hamis, rejtett hibákat tartalamazó terveket adtak át, ami később a gép katasztrófájához vezetett. <ref>{{cite book |author=James Rusbridger |title=The Intelligence Game: The Illusions and Delusions of International Espionage |year=1991 |publisher=I.B.Tauris |url=http://books.google.hu/books?id=p62LN9EhsKYC&lpg=PA240&dq=Tu-144&lr=&as_brr=3&pg=PA33|id= ISBN 9781850433385978-1-85043-338-5 |pages=33 |language=angol }}</ref>
 
=== A jegorjevszki katasztrófa ===
277. sor:
</gallery>
 
== Lábjegyzetek ==
{{Fordítás|en|Tupolev Tu-144|oldid=296654650|n=a|4=angol}}
 
283. sor:
{{Reflist}}
 
== Ajánlott irodalom ==
 
* Gordon, Yefim. ''Tupolev Tu-144''. London: Midland, 2006. ISBN 1-85780-216-0.
* Kandalov, Andrei and Paul Duffy. ''Tupolev: The Man and His Aircraft: The Man and His Aircraft''. Warrendale, PA: Society of Automotive Engineers, 1996. ISBN 1-56091-899-3.
* Moon, Howard. ''Soviet SST: The Technopolitics of the Tupolev-144''. London: Orion Books, 1989. ISBN 0-51756517-60156601-X.
* Taylor, John W.R. ''Jane's Pocket Book of Commercial Transport Aircraft'' New York: Macmillan, 1974. ISBN 03540108160-354-01081-6.
 
== Külső hivatkozások ==
{{commons|Category:Tupolev Tu-144}}
* [http://www.tupolev.ru/English/Show.asp?SectionID=148 A Tupolev iroda Tu–144 oldala] {{en}}
326. sor:
[[ro:Tupolev Tu-144]]
[[ru:Ту-144]]
[[sk:Tupolev Tu-144]]
[[sr:Ту-144]]
[[sv:Tupolev Tu-144]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tu–144”