„Manysik” változatai közötti eltérés

 

[[Fájl:Mansi.jpg|thumb|400px|Három orosz (balról) és két manysi (jobbról) a szverdlovszki területről északra]]

A '''vogulok''' (saját nemzeti nevükön: manysz, mányszi, a zürjéneknél: jögrajak a. m. jögra-nép, a régi orosz évkönyvekben: jugri, a magyar krónikákban: joriani). A magyarság legközelebbi nyelvrokonai, akik mintegy 6000-7000 főnyi számmal (a 40-es években: 6342) Szibéria nyugati részében az Ural hegységből az Ob folyamig, s a Tavda folyótól dél felé a Szigváig, az É. sz. 58-66°, K. h. 76-85° közt, 210 000 km2 területen, keletre és északra a törzsrokon osztjákoktól, nyugatra a zürjénektől, délnyugatra és délre az oroszoktól, délkeletre a tatároktól környezve laknak s hat, egymástól határozottan különváló nyelvjáráson beszélnek. A voguföldi falvak összes száma 247, ebből azonban csak 179 vogul, 14 osztják, 44 faluban eloroszodtak a V., 10-ből pedig kiköltöztek. A falu 2-3. házból áll, a legnagyobb sincs több 7 háznál. Az egész vogul föld lápos, mocsaras erdőségekből (fenyvesekből) áll, iram- és jávorszarvasokkal, medvével, farkassal, különböző szőrméjű rókával (van fekete és fehér), nyuszttal, nyesttel, evettel, hóddal, vidrával, aztán fajddal, császármadárral, sasokkal (a fekete sas neve turrej a. m. turul) stb. Hajdan sokkal nagyobb területet foglatak el, ugy hogy a XVII. sz.-i Jugria (beleszámítva az osztjákok földjét is) 890 000 km2 volt, benne 46 kerített helységgel vagy várossal, melyben több mint 50 fejedelem uralkodott, az előkelők számára pedig abból következtethetünk, hogy egy ízben (1500.) az oroszok ezernél többet ejtettek közülök fogságba, ami a vogul-osztják nép ezen időbeli számát legalább is 80-100 ezernek mutatja. Az 1631-iki himlő azonban elragadta az élők felét s ezt a csapást nem tudták kiheverni. A mult század vége felé valami 40 000 osztják és 12 000 vogul volt s azóta ez a szám lassan apad, ugy hogy ma a két nép legföljebb 35 000 főből áll.