A település elődje a krakkói püspök birtokában volt egészen a [[13. század|13. századig]]ig. [[1292]]-ben ugyanis a település megkapta ugyanazon [[magdeburg]]i városjogokat, mint amit [[Krakkó]] élvezett ekkor.
A [[14. század|14. században]]ban [[III. Kázmér lengyel király|Nagy Kázmér]] erődítményt építtetett a város körül. Hamar Krakkó kereskedelmi riválisává vált a város, amely a [[magyarország]]i és az oroszországi kereskedelmi utak találkozásánál feküdt. A [[15. század|15. századtól]]tól festőiskola is működött a városban, amely hamar [[Lengyelország]] egyik fontos kulturális központja lett.
A [[17. század|17. századtól]]tól a város azonban folyamatos hanyatlásnak indult, majd a svéd háborúk során [[Rákóczi György]] és a svédek is többször pusztították a várost. [[1772]]-ben az [[ausztria]]i [[Galícia]] tartomány része lett, ahol egy jelentéktelen kisvárosként létezett egészen az [[1870-es évek]]ig, a vasútépítések korszakáig. Ekkor kisebb iparosítás jellemezte a várost, ám komolyabb szerepkörre már nem tett szert.
Az [[1918]]-ban [[Lengyelország]]hoz került városban újabb urbanizációs folyamat indult be, majd a náci megszállás alatt a lengyel ellenállás egyik legfontosabb központjává vált, itt működött a Lengyelországot [[Magyarország]]gal összekötő futárszolgálat is.
