A mérőlombikok általában két szabványban készülnek, ezeket nevezzük A és B osztálynak. Az A osztálybeli mérőlombikok nagyobb pontosságúak (kevésbé torzítanak) s egyedi szériaszámmal rendelkeznek a nyomonkövethetőség érdekében. Ahol nincs szükség ilyen pontosságra, ott a B osztályú mérőlombikokat használják, melyeket főleg kvalitatív és oktatási tevékenységben.
Főleg ismert térfogatú oldatok készítésére használják. Egy 1 moláris konyhasó oldat készítésének tipikus menete, hogy egy főzőpohárba bemérünk 58,4 gramm (1 [[mól]]) nátrium-kloridot egy 1000 ml-es mérőlombikba és közel 800 mlfeloldjuk desztillált vizet töltünk hozzá. Finoman keverés céljából köröztetjük a mérőlombikkal, hogy a só oldódjon felvízzel, majd aezt feloldódásbemosással utánátvisszük ajeligegy (a1000 nyakonml-es lévőmérőlombikba gyűrű) feltöltjükés desztillált vízzel úgy,jelre hogy a folyadékszint (meniszkusz) alja feküdjön a jelreállítjuk. Színes oldatok esetében a meniszkusz tetejét igazítjuk a jelhez (mivel az alja nehezen látszik). A meniszkusz láthatóbbá tehető egy fekete lapnak a mérőlombik mögé helyezésével[http://jaytecglass.co.uk/VolumetricFlaskUse.php]. Ezután bedugaszoljuk a mérőlombik nyakát, majd az egész lombikot többször feje tetejére állítva (a dugót állandóan fogva) rázogatjuk az oldat homogenizálása érdekében[http://www.dartmouth.edu/~chemlab/techniques/vol_flasks.html]. Kellő óvatossággal kell eljárni a töményebb oldatok elegyítése esetében, mivel a térfogati additivitás nem mindig érvényes. Ez azt jelentik, hogy 500 ml oldathoz 500 ml desztillált vizet adva nem feltétlenül kapunk 1000 ml oldatot (lehet hogy többet=térfogati dilatáció, lehet hogy kevesebbet=térfogati kontrakció). Jellemzően ilyen folyamat az [[etanol]] hígítása vízzel.
