„Vársonkolyos” változatai közötti eltérés

'''Vársonkolyos''' ([[1890]]-ig ''Sonkolyos'', [[román nyelv|románul]] ''Şuncuiuş'') község [[Románia|Romániában]], [[Bihar megye|Bihar megyében]]. [[1919]]-ig és [[1941]]–[[1944]]1941–1944 között [[Magyarország]]hoz, [[Bihar vármegye]] [[Élesdi járás]]ához tartozott. A település közvetlen környezete természetjárók és barlangászok kedvelt úticélja.

A falu első említését [[1294]]-ből ismerjük ''Sunkulus'' alakban, amely arra utalhat, hogy akkoriban méhészettel foglalkozó és léppel kereskedő emberek (sonkolyosok) élhettek itt. A román ''Şuncuiuş'' a magyar alakra vezethető vissza. Egy [[1528]]-as adat a községet ''Várfalu'' néven említi.

A helyi hagyomány szerint Vársonkolyosnál található az [[Anonymus]] említette [[Igfon erdeje]], s a Körös-szoros feletti magaslaton állnak a [[Tündér]]-vár (''fortărea Zinelor'') romjai, ahova az érkező magyarok elől való félelmében [[Mén-Marót]] bevette magát.

[[Fájl:Vársonkolyos bányászlakótelep.jpg|bélyegkép|balra|180px|A [[szocializmus]] korabeli bányászlakótelep]]

Vársonkolyos a [[16. század]]banszázadban a Telegdyek uradalmához tartozott, majd a [[19. század]] elején a [[Kállay család|Kállayak]], a század végén pedig [[Friedmann Rezső]] és a Zichyek voltak a földesurai. Ez utóbbi család egyik tagja, [[ifj. Zichy Ödön]] építtette a Körös-szoros feletti sziklán azt a vadászkastélyt, amelynek romjaira komfortos menedékház épült, udvarán kis faházakkal (''Castelul Şuncuiuş''). A 19. században a helyi lakosság megélhetését a gazdálkodás mellett a [[samott]]-tégla gyártására használt tűzálló [[agyag]] bányászata, a [[mészégetés]] és a fafeldolgozás biztosította. Vársonkolyos gazdaságára jótékony hatással volt a falut érintő [[nagyvárad]]–[[kolozsvár]]i vasútvonal kiépítése. 1910-ben az 1302 fős lakosság nagy része [[ortodox]] vallású [[románok|román]] volt, templomuk [[1820]]-ban épült fel, s a magyarság lélekszáma alig több mint 1%-ot tett ki.<ref name="varga">[[Varga E. Árpád]]: ''[http://varga.adatbank.transindex.ro/?pg=3&action=etnik&id=1741 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája]'' Népszámlálási adatok 1850–2002 között</ref>

A [[szocializmus]] alatt több bányát nyitottak a környéken, s a nagy tömegben ideköltöző bányászok számára (mára leromlott állapotú) lakótelepet építettek. [[1957]]-ben a [[kolozsvár]]ikolozsvári barlangász, [[Bagaméri Béla]] fedezte fel a [[Szelek barlangja|Szelek barlangját]], s [[1966]]-ban megalakult a döntően [[kolozsvár]]ikolozsvári [[magyarok]] alkotta Amatőr Barlangász Klub (''Clubul Speologilor Amatori''). Tagjai további barlangokat tártak fel Vársonkolyosnál, így a vidék a természetjárók mellett a barlangászok egyik fő célpontja lett.

Az [[1992]]-es [[népszámlálás]] eredményei szerint a vársonkolyosi [[magyarok]] száma a [[20. század]] során megsokszorozódott, a 2077 lakos 7%-a magyar (147 fő).<ref name="varga" />