Wikipédia

„Zay Sámuel” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
HunyadymBot (vitalap | szerkesztései)
54 223 szerkesztés
a Bot: Kategória átnevezése Kategória:18. századi magyar orvosok
Kegyeletteljes áttagolás
1. sor:
'''Zay Sámuel''' ([[Komárom (Szlovákia)|Komárom]], [[1753]]. [[május 10.]] – [[Tata]], [[1812]]. [[április 9.]]) orvosdoktor és természettudós. A felvilágosodás tudományos közéletének kiemelkedő alakja, az [[ásványtan]] nemzeti nyelven való kidolgozásának egyik úttörője.
 
==Életrajza==
A felvilágosodás tudományos közéletének kiemelkedő alakja, az [[ásványtan]] nemzeti nyelven való kidolgozásának egyik úttörője. Komáromban született Zay Ferenc asztalosmester és Nagyari Éva harmadik gyermekeként. A helybeli református népiskola elvégzését követően, 1768-tól a debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. 1771–73 között Karcagon vállalt tanítói állást, 1778 nyarán pedig professzorai indították útnak a Mátyusföldre, a kor protestáns hagyományainak megfelelően adománygyűjtő körútra. Ez alkalommal – a szuplikációt tiltó törvények értelmében – Bars vármegyében letartóztatták, s öt hónapig a vármegye fogságában sínylődött. 1781-ben befejezte debreceni tanulmányait, majd 1783-ig a tiszafüredi iskola rektori állását töltötte be. Ez év őszén beiratkozott a Budai (később Pesti) Egyetem Orvostudományi Karára, ahol jó eredménnyel 1788 decemberében megszerezte orvosdoktori oklevelét. Ugyanebben az évben visszatért Komáromba, s magánpraxist folytató orvosként részt vett a [[Péczeli József]] köré csoportosuló [[Komáromi Tudós Társaság]] munkájában. 1790–94 között Kecskeméten tevékenykedett mint a város tisztiorvosa. 1794 végén Tatára költözött, s haláláig – 1810-ig [[Seth János]]sal oldalán – Komárom vármegye főorvosi tisztét töltötte be, a tatai és a gesztesi járásokra kiterjedő hatáskörrel.▼
[[Fájl:Zay Samuel alairasa.jpg|jobbra|250px|bélyegkép|Zay Sámuel aláírása]]
▲A felvilágosodás tudományos közéletének kiemelkedő alakja, az [[ásványtan]] nemzeti nyelven való kidolgozásának egyik úttörője. Komáromban született Zay Ferenc asztalosmester és Nagyari Éva harmadik gyermekeként. A helybeli [[Komáromi Református Kollégium|református népiskola]] elvégzését követően, 1768-tól a debreceni[[Debreceni Református KollégiumbanKollégium]]ban folytatta tanulmányait. 1771–731771–1773 között Karcagon[[Karcag]]on vállalt tanítói állást, 1778 nyarán pedig professzorai indították útnak a Mátyusföldre[[Mátyusföld]]re, a kor protestáns hagyományainak megfelelően adománygyűjtő körútra. Ez alkalommal – a szuplikációt tiltó törvények értelmében – Bars vármegyében letartóztatták, s öt hónapig a vármegye fogságában sínylődött. 1781-ben befejezte debreceni tanulmányait, majd 1783-ig a tiszafüredi[[tiszafüred]]i iskola rektori állását töltötte be. Ez év őszén beiratkozott a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budai (később Pesti) Egyetem]] Orvostudományiorvostudományi Karárakarára, ahol jó eredménnyel 1788 decemberében megszerezte orvosdoktori oklevelét. Ugyanebben az évben visszatért Komáromba, s magánpraxist folytató orvosként részt vett a [[Péczeli József]] köré csoportosuló [[Komáromi Tudós Társaság]] munkájában. 1790–941790–1794 között Kecskeméten[[Kecskemét]]en tevékenykedett mint a város tisztiorvosa. 1794 végén [[Tata|Tatára]] költözött, s haláláig – 1810-ig [[Seth János]]sal oldalán – [[Komárom vármegye]] főorvosi tisztét töltötte be, a tataiTatai és a gesztesiGesztesi járásokra kiterjedő hatáskörrel.
 
== Természettudósi munkássága ==
== Zay, a természettudós ==
Zay a természetrajz szeretetét és alaposabb ismeretét főként az Orvostudományiorvostudományi Karkar nagyhírűnagy hírű professzorának, [[Piller Mátyás]]nak köszönhette. Orvossá avatását követően tervbe vette egy háromkötetes természetrajzi sorozat megírását, amely az ásvány-, a növény- és az állatvilág rendszerezésére tett volna kísérletet magyar nyelven. 1790-ben elkészült vállalkozása első részével, s 1791-ben ki is adta a harmadik magyar nyelvű ásványtant ''Magyar mineralógia…'' címmel. A kövületeket is tárgyaló, rendszerező szemléletű mű [[Benkő Ferenc]] munkája mellett a magyar tudományos mineralógia[[ásványtan]] méltó nyitánya, s egyik nagy érdeme, hogy egyéb kifejezések mellett ''[[ásvány]]'' szavunkat is bevezette a tudományos szóhasználatba. Már szinte készen állt a növénytani kötet kidolgozásával is, amikor a polihisztor [[Földi János]] levélben megkérte, hogy a továbbiakban engedje át neki a természetrajzi sorozat megírását. Pályatársa kívánságának megfelelően félbeszakította munkáját, így nagyívű terve meghiúsult. Önzetlenségével azonban nem talált megértésre: a későbbi években Földi plágiumváddal illette Zayt, mely szerint mineralógiai műve Piller latin nyelvű egyetemi tankönyvének szó szerinti fordítása. Az ásványtani kézikönyv azonban végül meghozta számára az elismerést, s 1798-ban a [[jénai Ásványtani Társaság]] levelező tagjává választotta.
 
== Zay, az orvos ==
== Orvosi munkássága ==
Zay negyedszázados orvosi tevékenysége az életkörülmények javításának, a babonás nép felvilágosításának és az orvosi tudomány népszerűsítésének jegyében telt; e hármas törekvés szép példája Kecskeméten írt és a magisztrátus elé beterjesztett közegészségügyi tervezete. Tatai évei alatt nagy vállalkozásba fogott: kortárs német orvosszerzők – [[J. Krause]] és [[Christian August Struve]] – műveiből fordított. A saját tapasztalataival kibővített, átdolgozott szemelvények kiadásával az orvosi ismeretek és a nép babonás felfogása közötti szakadékot kívánta áthidalni. Kétszeri sikertelen próbálkozását (1800 és 1801) követően végül 1810-ben adta ki gyógykezelési útmutatóját Falusi orvos pap… címen. Kiemelkedő jelentőségű az a tény, hogy művében a magyar orvosok közül elsőként vetette fel a vérátömlesztést, mint az életmentés egyik lehetséges formáját. Emellett – már 1800-ban – [[Hippokratész]] munkáinak magyarra való átültetésén dolgozott, de mára kideríthetetlen okokból fordítását nem tette közzé.
 
Zay Sámuel tevékeny és önfeláldozó élet után – a korabeli szóhasználat szerint – „vérgyulladásban” hunyt el 58 esztendős korában.
 
== Művei ==
*''Magyar mineralógia avagy az ásványokról való tudomány, melly a’ természet első világának eddig esméretes minden-féle szüleményeit magyar nyelven terjeszti előnkbe.'' Komárom, 1791
*''Falusi orvos pap, vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a’ falukon uralkodni szokott nyavalyák orvosoltatnak. Mellyet minden valláson lévő pap uraknak, seborvosoknak, és értelmes házigazdáknak készített a’ kiadó Z. S. T. N. K. V. Ph. és O. Dr.'' Pozsony, 1810▼
 
== IrodalomForrás ==▼
▲''Falusi orvos pap, vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a’ falukon uralkodni szokott nyavalyák orvosoltatnak. Mellyet minden valláson lévő pap uraknak, seborvosoknak, és értelmes házigazdáknak készített a’ kiadó Z. S. T. N. K. V. Ph. és O. Dr.'' Pozsony, 1810
*[[Hála József]] – Németh Tibor – Terbócs Attila (1998): Zay Sámuel élete és munkássága. In ''Földtani Közlöny'' CXXVIII. 1998. 4. sz. 629–646. o.▼
 
▲== Irodalom ==
▲[[Hála József]] – Németh Tibor – Terbócs Attila (1998): Zay Sámuel élete és munkássága. ''Földtani Közlöny'' CXXVIII. 4. sz. 629–646.
 
{{DEFAULTSORT:Zay Samuel}}
 
[[Kategória:Magyar mineralógusok]]
[[Kategória:Magyar orvosok]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Zay_Sámuel”