A '''poroszló''' az ügyintézés szóbelisége idején hatósági személyt és közhitelű tanút jelölt egy személyben. Rendszerint világi személy volt. Törvényszolgaként működött és ő fogta el a hatóság által kijelölt egyéneket is.
xĐ
== A poroszló szerepe ==
A poroszló szó a délszlávon keresztül került nyelvünkbe (pristav; a latin pristaldus ~ a magyar poroszló) jelentése: olyan személy, aki valamilyen hivatalos aktusnál jelen van, és annak megtörténtét hitelt érdemlően tanusítani is tudja. Esetleges hibájáért földbirtokával kellett jótállnia. Az ügyintézés szóbelisége tette szükségessé ezt a tanui szerepét. ''Nullum iudicium sine pristaldo,'' azaz nincs ítélt poroszló nélkül:<ref name="Solymosi">[http://www.vigilia.hu/2002/7/solymosi.html Solymosi László: A perjogi írásbeliség első százada]</ref> a peres eljárás minden fázisában szerephez jutott. A törvényszék elé idézte az a bíró billogával <ref name="billog">idéző billog (sigillum citationis), egy egyoldalú ércpecsét, ami füllel volt ellátva, hogy az azon átfüzött szíj segítségével a nyakba lehessen függeszteni</ref> a feleket. Ha a bizonyításhoz eskütételre vagy éppen istenítéletre volt szükség, ő kísérte a feleket az adott egyházi intézményhez és vissza a bíróhoz. Ezután beszámolt a történtekről. Az ítélt végrehajtásában is részt kellett vennie, a poroszló iktatta be a pernyertes felet a vitás föld birtokába, ő jelölte meg szükség estén a föld határait. (A poroszló népetimológiás magyarítása, a ''pörosztó/perosztó'' forma jól mutatja, mit tartott a közvélemény a hivatal lényegéről.<ref>Lásd [[Arany János]] ''Tetemre hívás'' c. balladáját.</ref>
A poroszlók tekintélye azonban mindinkább megrendült. Az [[1231]]. évi [[dekrétum]] után a poroszlók már nem működhettek önállóan. A [[hiteles hely]]ek egy egyházi személyt rendeltek ki, akinek a jelenlétében láthatta csak el a poroszló a feladatát. Tevékenységéről azután a hiteles hely oklevelet állított ki, amely a poroszló nevét is rögzítette.
