„Vallásalap” változatai közötti eltérés

[[III. Károly]] [[magyar király]] [[1733]]-ban külön pénztárt ('''Vallásalap''', ''cassa parochorum'') létesített évi 16 000 [[forint]] javadalmazással, melynek az volt a rendeltetése, hogy belőle a kevésbé jól ellátott [[plébános]]okat segítsék. Innen a ''cassa parochorum'' elnevezés. Ez a királyi intézkedés volt a kiindulópontja a Vallásalap keletkezésének, melybe [[1786]]-ban néhány feloszlatott [[szerzetesrend]] és [[eltörölt kolostor]]okkolostorok javait is beolvasztották; ezen alap gyarapítására szolgáltak még a magyar [[főpapság]] által [[várerődítési segély]] címen fizetett összegek is. A főpapság ezt a szolgáltatását királyi és [[pápa]]i beleegyezéssel [[1858]]-ban három millió [[forint]]nak a Vallásalapba befizetésével megváltotta. A Vallásalap jövedelmeit [[katolikus egyház|katolikus]] isteni tiszteleti célokra, egyházi építkezésekre, papnevelő intézetek fenntartására, a 300 forintban megállapított [[kongrua|kongruá]]nak ez összegre való kiegészítésével szegény plébánosok segélyezésére fordították. Az [[1880]]. [[május 21]]-én kelt legfelsőbb határozattal a Vallásalap és a [[tanulmányi alap]] kezelésének ellenőrzését részben egyházi, részben világi férfiakból álló 15 tagú felügyelő és ellenőrző bizottságra ruházták. A bizottságnak csak ellenőrző és véleményező hatásköre volt; de ha a miniszter a bizottság véleményétől eltérően akar intézkedni, mindig köteles a királynak legmagasabb elhatározását kieszközölni.