„Kalecsinszky Sándor” változatai közötti eltérés

Sasini és brześciani '''Kalecsinszky Sándor''' ([[Sátoraljaújhely]], [[1857]]. [[február 27.]] – [[Budapest]], [[1911]]. [[június 1.]]) kémikus, geokémikus, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja. Fő kutatási területe a magyarországi [[kőszén]]- és [[agyag]]előfordulások [[teleptan]]i feltárása volt, emellett nevéhez fűződik az [[erdély]]i [[sóstó|sóstavak]] felmelegedését biztosítóokozó [[heliotermia|helioterm jelenség]] leírása.

Apja, Feliks Kaleczinsky lengyel nemes az 1850-es években telepedett le Magyarországon. Középiskoláit [[Ungvár]]on végezte, majd a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]] hallgatott kémiáttermészettudományi (főtárgyként),tárgyakat. fizikátFőtárgyként éskémiából, ásványtant (melléktárgyakként). Ezekbőlfizikából aés tárgyakbólásványtanból 1878-ban <!--Pallas: 1880-ban--> szerzett középiskolai tanártanári oklevelet. EkkortólEzt követően az egyetem kémiai intézetében dolgozott gyakornokként [[Than Károly]] és [[Lengyel Béla (kémikus, 1844–1913)|Lengyel Béla]] irányításával. 1882–1883-ban a kémiai intézet tanársegédje volt. 18831883–1884-banben féléves ösztöndíjjal [[ausztriaRobert Wilhelm Bunsen]]i és [[németországheidelberg]]i tanulmányútralaboratóriumában indultkutatott, ennekútja során több osztrák[[ausztria]]i, svájci[[németország]]i, olasz és német intézményt is felkeresett. 1883–1884-ben féléves ösztöndíjjal [[Robert Wilhelm Bunsensvájc]]i és [[heidelbergolaszország]]i laboratóriumábanintézetet kutatottis felkeresett. Előzőleg már 1883-ban elnyerte a [[Magyar Állami Földtani Intézet|Magyar Királyi Földtani Intézet]] frissen meghirdetett vegyészi állását. Heidelbergből hazatérve elmeg is foglaltakezdte állásáta munkát, smajd 1898-tól haláláig ottfővegyészként dolgozott, 1898-tóla fővegyészkéntföldtani intézetben.

Tudományos pályája 1884-től a [[Magyar Állami Földtani Intézet|Magyar Királyi Földtani Intézethez]] kötődött. 1884-ben [[kőszén]]-, [[agyag]]-, [[ásvány]]-, [[kőzet]]- és [[ásványvíz]]-vizsgálati célokra korszerű kémiai laboratóriumot rendezett be az intézet falai között. A laboratóriumi felszerelést folyamatosan fejlesztette, részint saját találmányú műszereivel, részint [[Semsey Andor]] összesen mintegy 200 ezer koronányi támogatásából. Később megalapozta, majd két évtizeden át kezelte a kerámiaipari múzeumi gyűjteményt (agyagok, festékföldek stb.), 1891-ben pedig ő állította fel a földtani intézetben állította fel Magyarországaz első [[földrengés]]jelző készülékétkészüléket. Több fórumon és kiállításon képviselte anyaintézményét, így például az 1891-es budapesti agyag-, cement-, aszfalt- és kőipari kiállításon az ezerpéldányos intézeti agyagmintákat mutatta be, az 1896-os [[Ezredéves Országos Kiállítás]]on, illetve az 1900-as [[Expo 1900|párizsi világkiállítás]]on agyag- és szénminta-kollekciójával jelent meg.

Eddig említett kutatásai mellett a [[Magyar Tudományos Akadémia]] megbízásából tanulmányozta a [[bánság]]i [[szerpentin]]es kőzeteket. 1901–1906 között az [[erdély]]i sós vizeket vizsgálta. Kutatásai eredményeként leírta a [[heliotermia]] jelenségét. Elméletében tisztázta, hogy a sós tavak (például a [[szováta]]i [[Medve-tó]]) vize azért melegebb környezeténél, mert az alsóbb rétegek tömény sóoldata akkumulálja a [[napenergia|napsugárzás]] hőjét, a felszíni édesvízréteg pedig megakadályozza e rétegek lehűlését. Akadémiai székfoglalóját is e témáról tartotta 1903-ban ''A Nap melegének accumulatiója különféle folyadékokban'' címmel. Az [[artézi kút|artézi kutak]] működési elvével kapcsolatos kutatásai során újszerű szempontokat vetett fel.

Több mint száz cikket, tanulmányt, kötetet publikált; ezek közül több a kor legrangosabb magyar (pl. ''Földtani Közlöny, Akadémiai Értesítő, Magyar Chemiai Folyóirat, A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése, Mathematikai és Természettudományi Értesítő, Természettudományi Közlöny, Turisták Lapja'') és német ''(Chemisches Zentralblatt, Zeitschrift für Analitische Chemie, Zeitschrift für Anorganische Chemie)'' nyelvű szaklapjaiban jelent meg.

* Muraközy[[Schafarzik KárolyFerenc]]: Búcsúbeszéde Kalecsinszky Sándor levelező tag sírjánál. In: ''MagyarAkadémiai Chemikusok Lapja II.Értesítő'', XXII. 1911.12-13 8–9. sz. 527., 67–68o.

* [[SchafarzikIlosvay FerencLajos]]: Búcsúbeszéde Kalecsinszky Sándor sírjánálemlékezete. In: ''AkadémiaiFöldtani Értesítő XXII.Közlöny'', 1911XCII.8-9 1912. 3. sz. 232–242., 527o.

* [[IlosvayPap Lajos]]János: Ismertetés Kalecsinszky Sándor emlékezeteSándorról. In: ''FöldtaniMagyar KözlönyKémikusok XCII.Lapja'', 1912XVI.3 1961. 6. sz. 268., 232–242o.