„Al-Mutazz abbászida kalifa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Külső hivatkozások: kisebb formai javítások
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: he:אל-מעתז; kozmetikai változtatások
1. sor:
'''Abú Abdalláh al-Mutazz''' (? – [[Mezopotámia]], [[Szamarra]], [[869]]), [[al-Mutavakkil kalifa|al-Mutavakkil]] fia volt az [[Abbászida-dinasztia]] tizenharmadik [[kalifa|kalifája]] (uralkodott [[866]]-tól haláláig). Melléknevének (al-Mutazz billáhi) jelentése: [Isten révén] hatalmas. A szamarrai anarchia egyik törökök által trónra tett uralkodója volt, kalifátusa alatt kezdődött meg a birodalom felaprózódása.
 
A [[861]]-ben meggyilkolt al-Mutavakkil által összeállított öröklési rend alapján a trónra lépő, majd fél éven belül meghalt [[al-Muntaszir kalifa|al-Muntaszirt]] követően al-Mutazznak, majd fivérüknek, al-Muajjadnak kellett volna örökölnie a trónt, azonban al-Muntaszir lemondatta őket trónigényükről fia javára. Halálakor a török hadsereg egy unokatestvérüket, [[al-Musztaín kalifa|al-MusztaínMusztaínt]]t emelte trónra, és al-Mutazzt fivérével együtt házi őrizetbe vetették Szamarrában. A török befolyás elleni bagdadi lázadások során többször az a veszély fenyegette őket, hogy a bennük kockázati tényezőt látó rabszolgakatonák kivégzik őket, ám végül közbenjárása életben maradtak. Amikor [[865]]-ben al-Musztaín elmenekült török uraitól, és nem volt hajlandó visszatérni köreikbe, azok kiszabadították al-Mutazzt, és kalifává kiáltották ki.
 
A törökök ereje segítségével al-Mutazz néhány hónapon belül legyőzte al-Musztaínt, aki életének biztosítása fejében hajlandó volt lemondani és behódolni rokonának. Al-Mutazz azonban csalárd módon kivégeztette ellenfelét, és rövidesen így járt fivére, al-Muajjad és más, veszélyesnek ítélt családtagjai is. Al-Mutazz rövid uralkodása alatt elődeihez hasonlóan a török hadvezérek befolyása alatt állt, akik saját politikai küzdelmeikkel voltak elfoglalva, nem pedig a birodalom védelmével és egységének fenntartásával. Ez a legtöbb alattvaló ellenérzését kiváltotta velük és a kalifátussal szemben, ráadásul ilyen körülmények között megkezdődhetett a birodalom felaprózódása. A [[szisztán]]i [[Jakúb ibn Lajsz asz-Szaffár]] lázadása [[867]]-ben robbant ki, és rövidesen be is vette [[Herát]]ot, ahonnan kiindulva megrendítette a kalifátushoz lojális [[Táhiridák]] [[horászán]]i uralmát. [[868]]-ban maga a kalifa adott az egyiptomi [[Ahmad ibn Túlún]]nak a szokásosnál szélesebb joghatóságot tartománya élén. Végül a birodalom központi területén, [[Irak]]ban tört ki nagyarányú, pusztító felkelés az ültetvényeken alkalmazott fekete rabszolgák körében (ún. [[zandzsfelkelés]]), amelyet bizonyos [[Alí ibn Muhammad]] vezetett, aki önmagát [[Mohamed próféta]] és [[Alí ibn Abí Tálib]] leszármazottjának kiáltotta ki.
9. sor:
== Külső hivatkozások ==
 
* The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
* Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
* Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
 
{{Kalifa|elozo= [[al-Musztaín kalifa|al-Musztaín]] |
21. sor:
 
{{DEFAULTSORT:Mutazz}}
 
[[Kategória:Kalifák]]
[[Kategória:Abbászidák]]
31 ⟶ 32 sor:
[[fa:المعتز بالله]]
[[fr:Al-Mutazz]]
[[he:אל-מעתז]]
[[id:Al-Mu'tazz]]
[[ru:Ибн аль-Мутазз]]