Az ''[[agglutináló nyelv|agglutináló]]'' (ragozó) jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a finnugor nyelvekhez, perzsa nyelvhez, [[baszk nyelv]]hez, az ókori [[sumer nyelv|sumerhez]] és a [[török nyelveknyelv]]hez hasonlóan). Szintén jellemző a többféle ''alakváltozat'' mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag [[Esetek a magyar nyelvben|esetrendszer]] és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevés az [[igeidő]] (a ''mondá'', ''mondja vala'', ''mondta vala'', ''mondtam légyen'' alakok gyakorlatilag kihaltak, a [[Székelyföld]]ön viszont ma is aktívan használják a ''mondta volt'' formát), és hiányzik az [[indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvekre]] jellemző birtoklást kifejező ige („én ''birtoklok'' valamit” helyett „''nekem van'' valami''m''”). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan („alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: ''olvasok'', ''olvasom'', a főnévi igenév pedig ragozható (''látnom, látnod, látnia'' stb., amely egyébként a [[portugál nyelv|portugálban]] is megtalálható).
